Mintegy 300 külföldi és hazai előadóval, oktatóval és szellemi vezetővel találkozhatnak azok, akik részt vesznek az idei Everness Fesztiválon Alsóörsön. A szervezők ígérte szerint a látogatók hosszú időre tartó inspirációt találhatnak és más emberként térhetnek haza. Temesi Hilda, A füzet című magazin munkatársa hangulatos beszámolót írt az első benyomásokról, melyek a rendezvény első napján érték. Írását, fotóit amolyan kedvcsinálóként, mi is közreadjuk.
Első nap, első élmények.
Hetek óta készültem rá, de nem valamiféle kamaszos izgatottsággal, hanem inkább kíváncsisággal vegyes örömmel, hogy 1., végre olyan helyen fesztiválozok, ahol tuti, hogy rengeteg újat tudnak majd nekem mondani és mutatni, 2., mindez a Balaton mellett történik! Ez így együtt, több volt, mint ígéretes.
Ahányszor rátévedtem az Everness oldalára, mindig felfedeztem valami újat, egy számomra izgalmas témát vagy zenés-táncos programot. Folyamatosan beugrott a 300 is, ami nem más, mint rendezvény ideje alatt fellépő hazai és külföldi előadók száma. Fel is készültem alaposan már az első napra: szépen kiírtam, hogy hova kell majd feltétlenül benéznem, mit kell meghallgatnom, kit kell elkapnom – csak azt sajnáltam, hogy nem lehetek egyszerre két helyen.
El kell mondanom, hogy már az első nap kellemes meglepetést okozott. Mondjuk, az igaz, hogy én elég könnyen lelkesedek dolgokért, de azt hiszem, ez esetben a hely szelleme, a találkozások, a beszélgetések, a helyszínen tapasztalt kedvesség és a színes forgatag együttesen ajándékoztak meg azzal a derűvel, amivel végül a részemről zártam a mai napot (hozzáteszem: sajnos ideje korán).
Bevallom, az a fajta nyitottság, amit a rendezvény helyszínén, az alsóörsi kempingben tapasztaltam, nagyon hiányzott már nekem. Itt ez természetes. És azt mondtam már, hogy itt mindenki mosolyog? De tényleg. Ha most visszagondolok a mai napomra, volt, aki csak a szemével vagy egy enyhe félmosollyal viszonozta érdeklődő pillantásomat, de sokan azzal az igazi, széles mosollyal üdvözöltek. És ez jó volt. Nagyon jó.
De nem csak mosolygásból állt a napom, dolgoztam, felmértem a terepet is: területi-, szórakozási- és az interjúalanyok elérhetőségének, készségességének szempontjából is. Az a helyzet, hogy itt sem tudok egy pici rossz pontot se adni, mert a hely fantasztikus (közvetlenül a Balcsi-parton!), pár nagy kör után már nem téved el az ember, és tudja, hogy mi merre van nagyjából. Pedig, rengeteg programhelyszín van, amelyek mindegyikénél én is megállnék, maradnék egy kicsit. És mondom: ez még csak az első nap volt!
Az írás folytatása itt elolvasható.
