Több mint egy tucatszor teljesítette már a Révfülöp-Balatonboglár távot a vízben Mányoki Attila hosszútávúszó, és a mai napig ő az egyetlen, aki hivatalosan hosszában is keresztülúszta a magyar tengert. A 35. Balaton-átúszáson Illés Fanni paraúszóval együtt teljesíti az 5,2 km-t, miközben rendületlenül készül az ősszel rá váró megmérettetésre az Ocean’s Seven sorozatban.
Honnan jött az ötlet, hogy együtt induljatok a versenyen Fannival?
Régóta ismerjük egymást Fannival és ő vetette fel, hogy milyen jó lenne, ha együtt úsznánk, mert ez neki plusz erőt ad. Mondanom sem kell, hogy hatalmas öröm ez számomra és megtiszteltetés is egyben, hiszen nagyon csodálom Fannit, az eredményeit, és kitartását. Tudom, hogy felemelő élmény lesz számomra a közös úszás és természetesen a célba érkezés is.
Milyen emlékek kötnek a Balatonhoz?
Vegyes emlékeim vannak. Korábban a felkészülés során mindig megszenvedtem a Balatonban, vagy a túl meleg víz, vagy az edzésprogram miatt. Aztán amikor úgy éreztem, hogy új kihívás kell, az edzőm tanácsára kerestem egy lehetetlennek tűnő feladatot. Ez volt a Balaton-átúszás hosszában, amit senki sem csinált azelőtt, és azóta sem hivatalosan, a Nemzetközi Úszó Szövetség szabályai szerint. Ez meghatározó momentum volt az életemben, habár ott is megszenvedtem, de a különleges átúszás bebizonyította számomra azt, hogyha hiszel az edzésprogramban, magadban, és keményen dolgozol a kitűzött célért, akkor bármi sikerülhet.
A nyíltvíz a te „közeged”. Hogyan vált a nyíltvízi úszás az életed részévé?
Én is, mint minden nyíltvízi úszó a medencében kezdtem, ott ahol az edzéseim a mai napig is zajlanak. A medencében való úszás azonban valahogy mindig kicsit unalmas és monoton volt egy idő után, így amikor először nyíltvízben úsztam, valahogy úgy éreztem, nincs határ, nincs fal, nincs korlát és könnyebben telt az idő is. Nagyobb örömöt okozott számomra, még ha lényegében ez is egy nagy „medence” csak itt a két fal között van, hogy akár 80 km-et is leúszom.
Mi az, ami kulcsfontosságú a nyíltvízi úszás során?
A felkészül és és a megfelelő fizikai állóképesség, de ez mit sem ér, ha mentálisan nem tudunk olyan állapotba kerülni, hogy csak az úszásra összpontosítsunk. Ki kell zárni minden mást, csak a kartempó, levegővétel, lábtempó és a szervezetünk visszajelzései számítanak. Ezen felül nagyon fontos az alkalmazkodó képesség a változó körülményekhez. El kell fogadni és tisztelni kell a természet törvényeit és az ottani élővilágot, mivel nekünk nem a víz a természetes közegünk, viszont jó pár órát eltöltünk ott.
Ősszel vágsz neki az Ocean’s Seven sorozat következő állomásának is. Azon túl, hogy rengeteget kell úszni, mi a legnehezebb ebben a kihívásban?
Az Ocean’s Seven sorozat a világ 7 legnehezebb átúszását foglalja magába, ezért is lehet az, hogy eddig összesen csak 6 ember tudta végigcsinálni. Ez egy nagyon komplex kihívás, hiszen bírni kell a hideg vizet, a mel eg vizet, vannak benne hosszú és rövidebb távok, illetve sok olyan szakasz, ahol az áramlatok miatt gyorsan kell úszni, hogy a végén ne kelljen plusz kilométereket teljesíteni. Illetve, sok olyan rész van, ahol az élővilág is rejthet veszélyeket. Ősszel a Gibraltári-szoros átúszása szerepel a tervben, jövő nyáron pedig az embert próbáló északi-csatorna következik a programomban.
A Balaton-átúszáshoz mit tanácsolsz azoknak, akik rajthoz állnak Révfülöpön július elsején?
Igazából sosem az adott napon, hanem a felkészülés során dől el szinte minden. Lehet, hogy elsőre kevésnek tűnik ez az 5,2 km, de itt folyamatosan úszni kell, ezért fontos, hogy az elején ne vigye el az embert a lendület, inkább tartalékoljunk az erőnkkel, hiszen itt nem az időeredmény számít. A cél az, hogy ne szenvedve teljesítsük a távot, hanem szenvedélyből, örömmel ússzunk és érjünk célba. (ma)