A NAPOKBAN a strandfürdőről kifelé eveztem a szabadfürdő felé. A halásztelep után egy mesés-könyv csillogó szépségei bukkantak elő a nádas zöld lapja mögül. Egy testet öltött Andersen mese. Mese az alvó birodalomról. Az évszázadokat átálmodó hercegről, ki hirtelen talpraszökken, kidörgöli szeméből az álmot, lerugja magáról az álompalástot és csodákat teremt. Uj fürdőtelep épül a zöld nádasok között, a Festetics fürdő. Planirozzák a homokstrandot, uj utakat épitenek, fásitanak, mindezt amerikai gyorsasággal és választékos izléssel. Remek, magyaros halászcsárda épül fagerendás boltozattal, nádfedeles tetővel, uj csónakkikötő. Mindez nem mese, hanem épülő valóság, mit nem lehet agyonhallgatni. De a balatoni mese tündére még tovább is teregette előttem e fürdőügyi misztérium fátyolait. Láttam kinőni a fürdő mögött elterülő katonaréten az uj nyugdijas telepet, a villasorokat, láttam Keszthely egész uj collage-negyedét s láttam a Balaton fővárosát az élen. S mikor a nap korongja lehunyt a Festetics-fürdő mögött, a partis szél felém hozta a város sóhaját: ha akarjátok, nem mese!
A PISTÁRÓL ÉS A FERKÓRÓL kell megemlékezni. A két keszthelyi fiuról, ki országszerte ismert név lett s akiknek sikerén nekünk, földieknek csak ujjongani szabad. Laczó Pista, ki e hó 1-én az Operaházban vizsgaelőadáson szerepelt s a Toscából énekelt fényes sikerrel. A másik keszthelyi Csik Ferkó, ki huszáros bravurral közelitette meg Bárány dr. európai uszórekordját a 100 méteres gyoruszás távon. Csík Ferkó a keszthelyi Törekvés neveltje s könyveljük el büszkén, hogy Sipos Marci után ujra egy keszthelyi a magyar uszósport reménysége.
(Balatoni Kurir – II. évfolyam, 23. szám. – 1934. június 6. – 4. oldal)
A rovatot a
támogatja.
