Így írt a balatonfüredi táncos mulatságról – melyet Anna napján tartottak – 84 évvel ezelőtt a Budapesti Hírlap:
Vasárnap, Anna napján, több helyen megtartják a régi szép idők hagyományos estéjét, a nyár egyetlen táncos mulatságát, az Anna-bált. Emlékek raja lepi el ilyenkor a múlt kincsesládájára kiránduló fantáziát és eszünkbe jut a fürdőhelyek bájos delnőinek és kedves arszlánjainak finom táncléptei a platánok alatt, ahol néha katonazenekar, máskor meg cigányok játszottak szívhez suhanó dalokat.
Ezen a napon az „arénákban” színtársulat játszott s a nemes theatrum direktora úgy jelentette be a színlapon az előadást:
„Minden Annák tiszteletére…”
Anna, Mária, – ezek voltak a legszebb magyar női nevek s az Annákat megtisztelték a báli mulatsággal, amely sok nagyasszonynak legszebb emléke. Megsárgult táncrendek, valamikor mosolygós dámák kipirult arca előtt megvillanó legyezők őrzik a már álomnak tetsző világ szivárványos színeit.
Híres volt a füredi Anna-bál, amelyre az ország minden részéből hintókon utaztak a hölgyek és gavallérok. A Balaton mellett a fészerek alatt húzódtak hosszú sorban a kocsik.
Fellángolt ezen a napon Füred: reggel napfény mellett még mindig lejtették a táncot s fáradhatatlanul húzta a cigány. Tóth Béla följegyzése szerint az anyák az eladó leányaikat legszívesebben az Anna-bálra vitték, mert meggyőződésük volt, hogy Balatonfüreden hamar összemelegednek a fiatalok s amikor elhagyják a fürdőhelyet a nyaralási szezón befejeztével, mint vőlegény és menyasszony távoznak.
Régi Anna-bálok idején még nem volt divat külföldi fürdőhelyekre menni nyaralni, az ország határain belül üdültek az emberek. Budapesten a leghíresebb Anna-bálok a Császár-fürdő öreg, méltóságos platánjai alatt zajlottak le s különösen kedves színt adott ennek a háziasjellegű mulatságnak, hogy az irgalmasok tulajdonában lévő fürdőben üdülő kanonokok is végignézték a nyári bált.
Egyszerű, ruhákban jelentek meg a hölgyek és az urak is. A parádé nem a külsőségekben, hanem a szívekben, kedélyben őrizték. A táncszünet alatt karonfogva sétáltak a táncosok s ez az idő volt a kedves tréfáknak, a mókáknak az ideje. Ilyenkor a mamákat is szórakoztatták, ők is elvegyültek a világosszínű ruhákban sétálók között, az idősebb férfiak pedig a fehér asztaloknál traktálták egymást ízes anekdotákkal.
Egyik császárfürdői Anna-bálon ünnepelték a hölgyek a legmagánosabb magyar költőt, Vajda Jánost, aki szomorú mosollyal állt a kedveskedő hölgykoszorú közepén. A költő annyira meghatódott, hogy – akkori följegyzések szerint – könnycsepp szökött ki a szeméből.
Az Anna-bálok fénykora akkor hanyatlott kissé, amikor divatba jött polgári családok részéről is a külföldre való utazgatás. Nagy eseménynek számított, ha valaki szórakozás céljából elutazott valamelyik idegen ország metropolisába. Egyszer egy pesti patricius Rómába ment és amikor onnan visszaérkezett, ezt olyan nagy eseményszámba vették, hogy a prímás magához hivatta és megkérte, számoljon be tapasztalatairól.
Később, amikor a magyarok külföldi fürdőhelyekre mentek, mégis akadt annyi publikum, hogy meg lehetett tartani a fürdőkön ismét az Anna-bált, július 26-án, amely nemcsak a táncvigalom napját jelentette, hanem az úgynevezett fürdőidény első szakaszának a végét is.
Most ismét felújítják az Anna-bált; Füreden, Parádon táncra húzzák a „hangászokat”. Megfogyatkoztak Trianon óta a fürdőhelyek, pedig a bártfai és herkulesfürdői Anna-bálok emléke is él még.
A nyári vígalmak közül kezd ritkábbá válni a amjális, mely kis túrisztikát is jelentett, valamilyen erdei ünnepet is, ahol nemcsak táncoltak, hanem forrásvízbe hűtött italok mellett szórakoztak. A majális legtöbbször a 12–16 éves fiatalok összejövetele volt, ellenben az Anna-bál a rangsorban fölvette a versenyt a farsang fényes szállóiban rendezett nagy bálokkal.
Köszöntjük az 1931-ik esztendő Anna-báljainak párjait. Idézzék fiatal szívükbe a régi nagyasszonyok nemes kedvét, amelyben Nagy-Magyarország boldog öröme virágzott…
(Budapesti Hirlap – 51. évfolyam, 167. szám. – 1931. julius 25. – 7. oldal)
A rovatot a
támogatja.