Június 28-án kezdődik az idei Everness Fesztivál, ahol pár napra megáll az élet, hogy mindenki közelebb kerülhessen önmagához. Ebben kiváló programok és előadók segítenek. A külföldi „sztárok” (James Redfield a Mennyei Prófécia, vagy Wm. Paul Young, A Viskó szerzője) mellett a spirituális gondolkodás hazai nagyjai is fellépnek, mint például Angster Mária, a családállítás egyik hazai úttörője, pszichoterapeuta. Vele készítettünk interjút a balatoni fesztivál kapcsán.
onlinebalaton: Mennyire vannak rendben a mai családok?
Angster Mária: A családállítás elvei szerint akkor van rend egy családban, ha érvényesül néhány alapvető elv. Az egyik az, hogy mindenki, aki a családhoz tartozik, megkapja a maga helyét, azaz családtagnak ismerjék el és tudjanak, beszéljenek róla. Ez az odatartozás joga. Sokszor történik, hogy valakit kirekesztenek, mert ellene ment a családi morálnak, elkövetett valamit, amit a család nem tud felvállalni. Ezért a család úgy tesz, mintha az illető már nem tartozna oda.
Azért is kirekeszthetnek valakit, mert nagyon fáj az emléke, és jobb lenne elfelejteni. Ilyen például, amikor meghal egy kisgyerek, és akkora a fájdalom, hogy szinte át sem lehet élni. Ilyenkor az Én védelmében az a megoldás születik, hogy úgy csinálnak, mintha ez nem történt volna meg, mintha az a gyerek nem is lett volna. Nem beszélnek róla, talán a nevét is megkapja a következő azonos nemű gyerek. Mivel úgy tűnik, hogy létezik egy családi léleknek nevezett rejtett információs háló, ami tartalmazza minden családtag lenyomatát, és azt is, ami történt velük. A családi lélekben ott van a kirekesztett, csak a viselkedés szintjén van vákuum a helyén, és ettől zavar keletkezik.
A másik elv az, hogy mindenkinek megvan a maga helye a családban. Megvan, hogy melyik generációs létrafokra, és azon belül is hányadiknak született. Ez egy megmásíthatatlan tény. Ám az ember legtöbbször úgy éli meg magát, mintha máshová született volna: a gyerek – természetesen nem tényszerűen, csak érzelmi megélésében – „felugrik” eggyel, és beáll a szülője mellé társnak, pótolván az egyik szülőnek azt, amit – szerinte – a másik szülőtől nem kap meg. Vagy két létrafokkal ugrik feljebb: ilyenkor megpróbálja pótolni a szülőjének azt, amit az a nagyszülőktől nem kapott meg. Úgy csinál, mintha anyja, apja lenne a Kicsi, ő pedig a Nagy. Próbálja átnevelni, védelmezni őket, persze sikertelenül. Amikor az ember nem a saját helyén lévőnek éli meg magát, nem lehetett vagy lehet csak a gyerek, akkor nincs rend az életében, a tartós stressz állapotában és nagy hiányokkal él, aminek a későbbiekben meglesz a maga következménye.
Az ember élete pedig akkor van rendben, ha a saját sorsát éli.
Sok, látszólag érthetetlen bajt magyaráz meg az a megfigyelés, hogy ha valakinek nehéz sors jutott a családban, akkor nagy valószínűséggel lesz egy később született, aki vagy megismétli a nehéz történést, vagy ugyanúgy fog élni, érezni, és viselkedni, mintha vele történt volna meg a baj. Mintha az a fogadalom született volna meg – többnyire tudattalanul – a lelkében, hogy: ha te nem élhettél, akkor én sem élek, vagy én sem élek jól. Vagy: követlek a rossz sorsba, betegségbe, boldogtalanságba, nyomorba. Vagy: átélem majd én a te nehéz érzéseidet. Vagy: vezekelek helyetted, ha elkövettél valamit. Ezek a tudattalan fogadalmak aztán kényszerítő erővel írják felül az ember saját élettervét.
Röviden összefoglalva mondhatjuk, hogy akkor van rend a családban, ha mindenki megvan, mindenki a helyén van, és mindenki a saját sorsát éli.
ob: Érezhető-e, hogy többen fordulnak a családállításhoz manapság, mint mondjuk 10 évvel ezelőtt?
AM: Tudtommal egyre ismertebbé válik a módszer. Nekem az a fontos, hogy a pszichoterápiás szakmában ismertté és elismertté váljon, ugyanis egy jól vezetett családállítás olyan rejtett dinamikákat hozhat a felszínre, amelyek a terápiákban nem, vagy csak nehezen bukkanhatnak fel. Hiába kezelünk valaki súlyos depresszióval, ha a kiváltó ok nem az ő életében van, hanem egy átvett érzésről van szó, mondjuk, valakiben megszületik a fogadalom egy felmenője felé, hogy „majd én átélem a gyászodat”, akkor bármilyen jól képzett is a terapeuta, bármilyen gyógyszerrel is próbálkozunk, a depresszió és esetleg a halálvágy addig marad, amíg nem oldódik fel ez a tudattalan fogadalom. Ugyanez van súlyos testi megbetegedések esetében is: majdnem mindig kiderül, hogy a betegben megszületett egy fogadalom valakije felé, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy „megyek helyetted”, vagy „megyek én is”, „átveszem a szenvedésedet, hogy neked könnyebb legyen”.
ob: Mik a leggyakoribb a problémák, amikkel családállításra jelentkeznek?
AM: Akármilyen testi, lelki, kapcsolati vagy más baja is legyen az embernek, mindig fennáll a lehetősége, hogy annak részben vagy akár teljes egészében egy ilyen tudattalan, rejtett sorsátvállalás az oka. Így mondhatjuk, hogy bármilyen probléma esetében igen hasznos lehet egy állítás. Ám a családállítás önmagában nem mindig csodaszer, van, hogy szükség van arra is, hogy a sorsátvállalások feloldása után az ember egy pszichoterápiában dolgozza fel az addigi élete lenyomatait.
Betegségek esetében pedig a családállítás semmilyen orvosi kezelést nem helyettesít.
Nagyon erőteles módszer ez, nagy energiákat mozgósít, és mint az összes ilyesmivel, ártani is lehet vele. Ezért érdemes utánajárni, hogy alaposan kiképzett és személyében rendben lévő állításvezetőhöz kerüljünk.
Az Everness Fesztivál június 28. és július 3. között lesz Balatonakarattyán.
Az eseményről bővebben ITT írtunk, a fesztivál egyik sztárvendégéről, a Mennyei prófécia szerzőjéről ITT lehet olvasni, Müller Péter pedig ITT válaszolt kérdéseinkre.
