Sokunk számára példa lehet az a hölgy, aki túl a nyolcvanon is fiatalokat megszégyenítően aktív a sportot illetően. Ha minden a tervek szerint alakul, ősszel Siófokon együtt futhatunk vele.
Sztarenszky Tiborné, Marika 81 éves. Igen, Marika, s nem Marika néni, mert a „nénizés” bántja a fülét. Idén eddig már 14 versenyen van túl, januárban a Zúzmarán kezdte és zárásként a Vivicittá 10 km szerepel a listáján. Az idei maraton futása helyett a sárvári hat órást teljesítette. De ott volt a 13 km-es Turulfutáson is Tatabányán, igaz itt a szép serleg mellett egy komoly zúzódást is beszerzett.
Lefelé jövet a lejtőn megcsúsztam és komolyan összetörtem magam, de szerencsére nem repedt el semmi. Emiatt meg nem érdemes nyavalyogni. A kórházban azt mondta a doktor úr, hogy vigyem magammal futni a kolleganőit is, hogy ne sírjanak állandóan a fogyókúrájuk miatt.
Mint mondja, nyáron Londonba utazik, de ott nem a maratont, hanem a 10 km-t fut, mert azért be kell osztani az erőt, és a városnézésre is kell tartalékolni belőle. Az őszi hazai félmaratonra és maratonra már benevezett, aztán jön majd a novemberi siófoki évzáró.
A futás szerinte nem hobbi, hanem életforma, idén nyáron már húsz éve, hogy fut. Éves bérlete van a MAC pályára, reggelente ott súlyzózik. Rengeteg a virág a kertjében, amiket rendszeresen gondoz, de az angol tanfolyamon elmaradásai vannak.
Addig, míg a lábam visz, engem le nem szed senki a pályáról. Sokan a példaképüknek tartanak, hogy hagyhatnám ott őket? Szeretném továbbra is terjeszteni az igét. A múltkor egy hölgy a trolin a felszálláskor megsimogatta a vállam: „a múlt héten együtt futottunk Marika” – mondta kedvesen. Annyi szeretetet kapok és adok, hogy míg az Úr is úgy akarja, addig én szaladni fogok.
Jó egészséget hozzá, találkozzunk Siófokon!
