Egy közelmúltban elvégzett modellvizsgálat szerint a század utolsó harmadában lefolyástalan tóvá válhat a Balaton. Ez egy balatoni konferencián hangzott el a minap, amit a Víz Világnapja alkalmából rendeztek Siófokon.
A Balaton régió vízgazdálkodásáról és vízminőség-védeleméről szóló konferencia nyitóelőadásán Varga György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság referense kifejtette, bár egy modellezésen alapuló vizsgálat számos bizonytalanságot tartalmaz, figyelemre méltó, hogy hasonló eredményt hozott egy másik, korábban elvégzett modellkísérlet is.
Mik azok a lefolyástalan tavak?
A lefolyástalan medencék, vagy más néven belső lefolyású vízgyűjtő területek olyan zárt hidrológiai területek, amelyek megtartják a vizet és nincs kifolyásuk más vizekhez (folyó, tenger).
A vízgyűjtő területekről a víz általában kifolyik, és végül a világóceánba jut. A lefolyástalan medencékből a víz csak párolgás vagy szivárgás formájában tud távozni. A lefolyástalan medencékben kialakuló tavak sok esetben sós vizűek.
A lefolyástalan tavak közé tartoznak a Föld legnagyobb tavai, például az Aral-tó vagy a Kaszpi-tenger. És a modellezés szerint az évszázad végére ide tartozhat a Balaton is. (forrás: wikipedia)
Kitért arra is, hogy 2000-2015 között hét olyan év is akadt, amelyben negatív volt a Balaton vízgyűjtőjének vízmérlege, amire a korábbi évtizedekben nem volt példa. Hozzátette, hogy bár az elmúlt években éves szinten nem változott a vízgyűjtőre hulló csapadék mennyisége, az eloszlása jelentősen módosult: télen jóval több, nyáron kevesebb csapadék hullik, mint a korábbi évtizedekben.
A szakember beszámolt arról is, február közepétől a Balaton nyári felső szabályozási szintjét a korábbi 110-ről 120 centiméterre emelték.
Pécseli Péter, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségének vezetője arról számolt be, hogy az új uniós ciklusban 12 milliárd forint fordítható a Sió-zsilip átépítésére és a Sió medrének rekonstrukciós munkálataira. A zsilip-fejlesztésre készült három elképzelés közül a vízügy azt támogatja, amely a régi zsilipek helyén, illetve mellett valósulna meg. A szélsőségessé vált időjárásban különösen fontossá vált, hogy a Sió-zsilip vízeresztő kapacitása megnőjön, és a jelenlegi vízmennyiség dupláját, vagy akár ennél többet is le lehessen engedni a Sión – tette hozzá.
Horváth Gyula, a siófoki önkormányzat tanácsosa megjegyezte, a tárgyalások még nem zárultak le, és turisztikai valamint városfejlesztési okokból Siófok azt szeretné, ha a jelenlegitől több száz méterrel arrébb, és egyben épülne újjá a hajózási és a vízeresztő zsilip.
Ma még ilyen (fotó: Kovács Ferenc)
Pomogyi Piroska, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság hidrobiológusa előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a Balaton vízminősége sokat javult az elmúlt években, sőt tartósan javuló tendenciát mutat, növekszik a belterületekről a tóba kerülő szennyeződés, főként a csapadék révén. A Balaton vízgyűjtőjén emelkedett a halastavak száma, amelyek a mezőgazdasági területekkel, főleg a szőlőültetvényekkel együtt kockázatot jelenthetnek a vízminőségre.
Nád Béla, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője arról beszélt, hogy a Balaton részben felszín alatti vizekből táplálkozik, amelyek zöme karsztvíz. A 90-es évekig a bányászati tevékenységek miatt olyan mértékben csökkent a Dunántúli-középhegység karsztvizeinek hozama, hogy drasztikus korlátozásokat kellett bevezetni. Ez 10-15 év alatt eredményre vezetett, és most már komoly problémákat okozhat a térségben, hogy további karsztvíz emelkedésre kell számítani.
A Balaton Fejlesztési Tanács által szervezett, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által támogatott konferencián a térség szakmai és civil szervezeteinek, vállalkozásainak, önkormányzatainak képviselői vettek részt, adta hírül az MTI.
