„A Balaton szelíd szépségeiben tobzódó, bájos pasztellszínekben gazdag Balatonfüredet maga a természet látta el a legdekoratívabb kulisszákkal. Keletről az arácsi és csopaki, tüzes, mézédes bort ontó lankás hegyek alkotják a keretét, délről a Magyar Tenger zöldeskék, lágyan mosolygó, selymesfényű víztükre csillámlik, nyugaton pedig a tihanyi félsziget messzire kiszögellő, merészen a magasba ütköző, élesre faragott vonulatai színesednek. A félsziget sziklafalainak jóságos, biztonságos védelmében lapul meg mély, kedves öbölben Balatonfüred, a világszerte ismert gyógyító vízű fürdőhely.
Vannak hagyományok, amelyek szerint Füredet már a Pannoniát megszálló rómaiak is fürdőnek ismerték. Az itt talált különféle, nagyszámu római emlék ezt igazolni látszik. Sőt arról is tudnak, hogy Pannonia lelkes pártfogója, Galerius császár feleségével, Valeriával és anyósával, Priscával sokat használta a füredi gyógyvizet. Emellett látszik bizonykodni az itt lelet római fürdőépület és a római nyaralók, villák maradványai.
Komoly, öncélú fürdővé 1743-ban lesz Balatonfüred. Lécs Ágoston tihanyi apát igen felbuzdult azon, hogy egy Tenkovics Miksa nevű arácsi kisbirtokos-nemes a birtokán fakadó szénsavas forrást betegek gyógyítására használta, melléje fürdőházat építtetett és tíz fürdőszobát is berendezett. Lécs apát a bencések területén levő források egyikét – a mai ivókutat oduba foglaltatta, környékét rendeztette és egy fából készült kisebb épületet emeltetett mellette. Ezzel megindult Füred fejlődése. Lécs apát megvásárolja az anyagi nehézségekkel küzdő, volt Tenkovics-féle fürdőt, mire az apátság Füred összes szénsavas forrásainak tulajdonosává vált.
Királyok, művészek…
A 18. század második felében megépül a fürdő nagyszállodája, 32 vendégszobával, felépül az első vendéglő és később vízvezetéken viszik a vizet a fürdőszobákba. Ettől kezdve rohamosan fejlődik Füred, és tszépségei, valamint csodás gyógyhatású vize seregestől vonzza az embereket, főleg a társadalom felsőbb rétegeiből. Híres államférfiak, királyok, hercegek, írók, tudósok, arisztokraták, nagy művészek, főpapok keresik fel Füredet, ahol József nádor évről-évre csendes üdülést rendez családjával együtt.
Gróf Széchenyi István különösen sokat tartózkodik az előretörő Füreden, ahol a balatoni gőzhajózás ügyét akarja előrevinni. Deák Ferenc, Kisfaludy Sándor, Wesselényi Miklós, Garay János, Kossuth Lajos, Széll Kálmán és más neves emberek gyakori vendégei Fürednek. Ez abban az időben fel is tűnik a bécsi kamarillának, amely szimatolni kezd a magyar hazafiak füredi sürgölődése miatt, mert mögötte összeesküvést gyanít…
A Bach-korszakban kissé elcsendesedik a füredi élet. Ezt a csendet a fürdő-tulajdonos az alkotó munkára használja fel: 1856-ban gőzfürdőt és zuhanyzót rendeznek be, csinosítják a parti parkot, megvásárolják a parkkal szomszédos kerteket és kialakítják belőlük a mai, hatalmas parti sétányt. Megépítik a sétány kőpartját is, és hosszú fahíddal megközelíthető balatoni uszodát, amely jellegzetes és elmaradhatatlan képe Fürednek.
Színház – Pest előtt
1825-ben már színház is volt Füreden. A székesfehérvári társulat egy kezdetleges deszkabódéban 13 darabot adott elő. Kisfaludy Sándor, akinek „Kérők” című darabja is műsoron volt, hirtelen elhatározással telket kért az apátságtól egy állandó színház céljára. Kérését a minden szép iránt lelkesülő és megértő rend vezető urai szívesen teljesítették, mire megindult a Füredi Nemzeti Játékszín építkezése. 1831. július 2án nyílt meg az új színház, hat évvel előbb, mint Pesten a Nemzeti Színház…
A színház csakhamar szűknek bizonyult. Erre új színkört építettek, amely a mai fenyves-parkban épült fel és 1862-ben nyílott meg. Ebben a színházban akárhányszor világhírű művészek is felléptek.
Később I. Ferencz József, Vörösmarty Mihály, Deák Ferenc, Jókai Mór, Vas Gereben, Blaha Lujza, Mária Henrika belga királyné, Lajos bajor herceg, Klotild és Stefánia főhercegnő, József és Jenő főherceg és sok más előkelőség lesz Füred állandó vendége. Jókai és Blaháné villát építtet és nyári üdülésre évente visszatérnek a füredi suttogó fenyves ózonos, fűszeres levegőjébe.
A 19. század második felében a bencések közel negyedmillió forintot költöttek Balatonfüred modernesítésére, korszerű átalakítására. Megépült az Erzsébet-szanatórium pompás palota-tömbje, megépítették a Gyógyterem hatalmas épületét, az Ipoly-szállót és folytatták a parkosítást. A nagyarányú fejlődés megsokszorozta a vendégek számát.”
(Tolnai Világlapja – 46. évfolyam, 26. szám – 1944. június 28. – 16. oldal)
A 2. részben szó lesz az Erzsébet-szanatórium megalapításáról és egy angol úrról, aki 1832-ben Füreden lakott. Ha nem akarsz lemaradni a további érdekes és nagyon régi hírekről kövesd a Hírek anno Facebook-oldalát.
A rovatot a
támogatja.
