Egy négynapos vándorlás keretében, a Balaton-felvidéki Kéktúra mintegy 100 km-es útvonalán szerzett élményekről számolt be a közelmúltban Turistamagazin. Az első részben a Pétfürdőtől Balatonalmádiig tartó útszakaszon szerzett élményeit tette közzé a cikk írója, melyből egy rövid részt osztunk meg az olvasóval.
„Legtöbben a Balatoni Kéktúra hallatán egyből az Országos Kéktúra (OKT) Balaton-felvidéken is átvezető szakaszára gondolnak, de ez nem azonos a Balaton saját kék sávjelzésű útjával. Előbbi Keszthelytől Nagyvázsonyig kanyarog a Balaton környéki tájban, míg utóbbi Pétfürdőtől Badacsonyig, zömében a magyar tenger panorámájával kísér minket. Végigjárása a puszta élményszerzés mellett – ugyanúgy, mint az OKT esetében – túramozgalom keretében is teljesíthető. Ezt terveztem én is, mikor belevágtam a Balaton-felvidéki Kéktúra több mint 100 km-es útjába, hogy egy négynapos vándortúra keretében felfedezzem az általam kevésbé ismert tájat, és egy új képet alakítsak ki magamban a Balaton északi partjáról.
Egyszer-kétszer korábban is jártam már erre gyalogosan, de a Balaton-felvidéken átvezető kék út az egész vidék megismerésével és egy többnapos csatangolás hangulatával hívogatott. Nem vagyok a kék szín megszállottja, inkább csak a túrázásé, de miután végigjártam az Országos Kéktúrát, a Bükki és a Börzsönyi Kéktúrát, a Balaton-felvidéki kéket sem akartam kihagyni. Természetesen ezen az úton sem hagytam otthon a pecsétpárnát, hiszen, ha az út során vannak bélyegzők, akkor nemcsak a lenyomatokat, de a végén az érte járó kitűzőt is szeretem begyűjteni, ezzel is gyarapítva a turistaereklyéimet.
Nem sokat teketóriáztam a túra megtervezésével és az időpontválasztással. Csupán egy 40 literes hátizsákkal és csak a legszükségesebb holmival vágtam neki a 100 km-es távnak, ami összességében nem egy hosszú út, de ezt én 4 nap alatt, kis kitérőkkel és kényelmesen akartam bejárni. A holmim a két másfél literes vizespalackkal együtt is mindössze 5 kg-ot nyomott, igaz ehhez még hozzájött a nyakba akasztott fényképezőgép is, ami az út során kezdetben alábecsült tehernek bizonyult.
Egy hétfő reggeli napon indultam útnak Pétfürdőről, a Balaton-felvidéki Kéktúra kiinduló-, vagy, ha úgy tetszik végpontjáról. A túramozgalom kiírói szabadkezet adnak nekünk a táv szakaszolásával, a teljesítés idejével és a menetiránnyal kapcsolatban, de úgy voltam vele, hogy a balatoni tematika megkoronázása mégiscsak a kék út vízparti vége, Badacsony lesz. A túra igazolólapján is Pétfürdővel kezdődik a bélyegzőhelyek felsorolása, így számomra több szempontból sem volt kérdés, honnan indítsam a kalandot.
Az első bélyegző Pétfürdőn
Miután leszálltam a vonatról a pétfürdői vasútállomással szemközti villanyoszlopnál, rögtön el is készült az első pecsétlenyomat, ami nem csupán a kéktúra, hanem egy négynapos élménygyűjtés megkezdését is jelentette. Nem először vágok neki egyedül egy útnak, és a nyári melegben való gyaloglás viszonytagságait is ismertem korábbról, de ahogy mondani szokás: ekkor még nem sejtettem, hogy… De erről majd később, mindent csak sorjában.”
A teljes cikk, fotókkal együtt itt található.
