Az 1925-ös Balaton-átúszás szenzációja volt, hogy mind a hat női versenyző célba ért, így köszönthették az első női bajnokot Belházy Bimbi személyében. Az Est című lap 1925. augusztus 22-i részletes beszámolójának mostani részében kiderül, hogy hány métert úszott a verseny előtt összesen a bajnoknő, mi történt a verseny előtti éjszaka, miért kabarézott Ubling Gizi a vízben, hogyan volt lehetséges, hogy Papini Zoltán utolsóként ért célba és ki volt az a rejtélyes versenyző, akiről senki sem tudott?
„Intimitások a hölgyversenyzőkről
Az Est munkatársa, aki a legkésőbb érkezett versenyzőket is figyelemmel kísérte, – mert hiszen soha eddig nem úszta át nő a Balatont, – a verseny után együtt ült Siófokon a férfi és női bajnokkal, továbbá a verseny intézőivel, akik néhány érdekes epizódot is elmondottak.
Belházy Bimbi
kicsattanó egészségű kerek bronzpiros arcú fiatal leány, húszéves és mindössze három hete fogott versenyzésbe. Arra a kérdésre, hogy eddig hol startolt, pirulva mondja:
– Beszélni se érdemes róla; Kaposvárott meg a Császárfürdőben 66 méteres úszóversenyben. Csak most kezdem … De azt hittem, el se érem Siófokot, hisz egész éjjel mulattunk.
– Hol?
– A Tibor-fürdőben … kényszerből, Balatonfüreden oly szívesen fogadtak, de szoba nem volt és valamennyi leány a fürdőben kapott helyet. Szép modern fürdő, de ott a pihenőben kicsit kemény volt a priccs, na és olyan meleg volt, hogy nem tudtunk jóformán percig se aludni. Hát mulattunk legalább egymás közt.
Csak Irsay Kató, akinek édesapja környékbeli birtokos, aludt rendes ágyban. Ő már tavaly megúszta a féltávot 3 óra 2 perc alatt, s idén favorit volt a nők sorában, de nem bírt a pestiekkel, akik közül Ulbing Gizi tavaly második lett a folyambajnokságban, Albekker Nelly pedig folyambajnoknő volt és már Siófokon jó második; míg Filics Kató 1923-ban a Balaton 2000 méteres bajnoknője lett.
A Balaton átúszóit persze vezető és ellenőrző csónakosok és motorosok kísérték. Kedves részleteket mondtak el Ubling Giziről, aki majdnem az egész úton – kabarézott. Szakadatlan jókedvvel énekelt, viccelődött az egész társasággal s már ott a vízben stoppolta le a táncos partnereket estére.
A félreúszók
Almásy Béláról tavaly azt mesélték, hogy az irányt eltévesztette és Zamárdi irányába úszva, meglehetősen tért vesztett. Idán jól ment minden, főnöke, Sebeszta Erhart kísérte a Hableány motorosan. Siófok előtt Demeter főszolgabíró arra kérte Sebesztát, hogy őt vigye ki sürgősen a partra. Ez meg is történt, de mire a Hableány visszatért, a helyette kért evező két paraszt-csónakos
rossz irányba terelte Almássyt
s állítólag emiatt szorult a harmadik helyre.
Papini Zoltán is félreúszott, noha balatoni; azt mondta, hogy jobban ismeri az utat, mint a vezetőség.
Mattyasovszky jobban ügyelt.
– Két fix pontot vettem, – mondta, – Balatonfüreden a messze látszó fehér Rodostó-villát és Siófokon a magas víztornyot; vigyáztam, hogy én, a harmadik egyvonalban maradjak köztük. Persze az volt a szerencse, hogy tiszta maradt az idő. (Csak este kezdett zuhogni az eső.)
A vízi remete
Annál nagyobb tévedés áldozata lett egy »ismeretlen«, a rejtelmes utszájder, aki versenyen kívül indult, néhány perccel a többi után. Eleinte észre sem vették. Már az út második felén, amikor az ellenőrző motoros vissza-visszatért, meglepődve fedezték föl a hors concours-os idegent. Észrevették, hogy rossz irányba úszik, de hasztalanul figyelmeztették.
– Tessék csak hagyni! – felelte a vízből. – Én egy helyi úszó vagyok. Nincs szükségem kísérőre … Evezzenek odább – inkább a víz alá bukom.
És borzasztóan eltévedt. Előbb Alsóörs felé, aztán Zamárdi irányába. Már attól féltek, hogy belefulladt a Balatonba, amikor végre partot ért. Legalább húsz kilométert úszott a »vízi remete«.
Kiderült, hogy a neve Rácskay Jenő és Tihanyból 4 év óta sokszor átúszott kísérő nélkül Balatonfüredre meg vissza. Soha ki se szállt Füreden. De a helyi tréning nem akadályozta meg az eltévedéstől.”
(Az Est. 16. évfolyam, 187. szám. 1925. augusztus 22. 4. oldal)
A rovatot
támogatja.