Isteni finom a bodzás-túrós pitéje, és biztosak vagyunk benne, hogy nem csak az. A Balaton háziasszonyaként körbeutazta már a magyar tengert, interaktív gasztroshow-kat tart, hogy népszerűsítse a régi-új alapanyagokat és színesítse a háziasszonyok palettáját új receptekkel. Madarász Ildikóval a mennyei bodzás falatok mellett beszélgettünk.
– Hogyan lettél a Balaton háziasszonya?
Egész életemben a színpad közelében voltam, szorosan a háziasszonyi teendőim után és soha nem helyette, mert azért ugye három fiú, kihívásokkal teli ellátásáról gondoskodtam. Egy „rosszevő” vagy válogatós gyerek minden anyának feladat, nekem is volt. Hihetetlen kreativitás kellett, hogy egyikükbe valami vitamint, vagy valami hasonlót diktáljak, voltak olyan napok, hogy örültem, hogy egyáltalán étel kerül a szájába, nem foglalkozva a milyenségével, mibenségével, hogy az nem épp az egészséges kategóriába tartozik. Évekkel ezelőtt „vacsoracsatáztunk” a táncos csapattársaimmal, ami a helyi televízió tulajdonosának is a fülébe jutott és megkérdezte, hogy nem csinálnám-e ezt kamerák előtt. Persze nemet mondtam, de pár hetes gondolkodás után kitaláltam, hogy lehetne egy kis főzőműsor, ahol bemutatnám azokat az ételeket, amik a kedvenceink, amiket én kísérleteztem ki és átment a családi szűrőn és persze jó lenne gyerekekkel is együtt főzni. Így indult….
– A helyi tévét aztán felváltotta egy nagyobb, ahol saját főzőműsorod van. De hogyan telnek a mindennapjaid?
Mosok, főzök, takarítok és beszélek, beszélek, beszélek. Azt szoktam mondani, hogy én egy tipikus balatoni háziasszony vagyok, azzal az egy különbséggel, hogy én tényleg és igazából nagyon-nagyon szeretek főzni, beszélni és kérdezni…ja, hogy ez már három dolog volt?… említettem már, hogy nagyon szeretek beszélni?
Remekművek kerülnek ki Ildikó kezei alól (Fotó: Sárkány Zsolt)
– Hogyan lehet valakiből jó háziasszony?
Szerintem a magyar nők nagy többsége jó háziasszony. Rengeteg tényezőtől függően – hol anyagi, hol társadalmi, hol csak egyszerűen azért, mert egy válogatós családdal verte meg az Isten- hihetetlen kreativitással rendelkeznek. Magam is rengeteget tanulok háziasszony társaimtól, nálam az adok-kapok felállás mindig szavatolt, bármilyen környezetben is találkozzam velük. Persze a jó háziasszony fogalma is relatív. Kinek az ilyen a jó, kinek az olyan. Nem mindegy, hogy hova születtünk, milyen környezetben, hogy szocializálódtunk, milyen értékeket kaptunk otthon, milyen normák voltak az elfogadottak. Stigma volt-e, ha valaki vegetáriánus, csak a kirántott húst ismerjük-e ünnepi ételnek, vagy Horvátországba járunk polipot enni.
Annyi félék vagyunk, milliónyi ízlelőbimbóval, amiket valakik egész életükben ingerszegény környezetben tartanak és leélnek egy életet úgy, hogy boldogok azzal a 50-60 féle jól megszokott étel társaságában és persze vannak a megrögzött hedonisták, akik pedig a végletekig iskoláztatják azokat a bizonyos bimbókat a nyelvük felületén.
A jó háziasszony ismerve szerintem az, akivel meg van elégedve a családja. Jó háziasszony lehet az is, aki ismeri a környezetében a legjobb éttermeket és oda viszi a családját, vagy onnan rendel nap, mint nap, és persze az is jó háziasszony, aki csak azért utazik le Pécsre, hogy a családnak begyűjtse az évi medvehagyma mennyiséget, mos, szeletel, fagyaszt…
Rendkívül népszerűek az ínyencségek (Fotó: Sárkány Zsolt)
– Jelenleg mik a kedvenc alapanyagaid?
Közhely, de mindig a szezonális. Már alig vártam az epret és jó sorsom összehozott egy alföldi eper termelővel, akivel remélem, mindjárt találkozhatok és ő jól megrakott autóval jön, hogy aztán a találkozásunk öröme után rögvest, az én autóm is jól megpakolt lehessen. Az eper egy olyan alapanyag, amit mindenki szeret – bár találkoztam megrögzött eperutászokkal is, de ők képviselik a kisebbséget – és számtalan felhasználási formája van. Gondoltak már rá sósan? Pizzán?
– Hol szerzed be az alapanyagokat?
Mindig törekszem a termelőktől, de persze a lisztet én is a boltban veszem. Imádok piacokra járni. Szerintem piacoláshoz meg kell érnie az embernek. Én olyan 35-40 éves kor körül húznám meg az alsó korhatárt, mert ez a korosztály, már tudja, hogy mit mikor, milyen az, amikor nem CO-val színesedik a paradicsom és értékelni tudja Julika nénit, aki a kiskertjéből hozza szombatonként a friss zöldség zöldjét, akkurátus gonddal összecsomózva és végtelenül hálás, ha azt mondja neki az ember lánya, hogy ilyen szépet sehol nem láttam.
– Láttam, hogy körülrajongtak a gyerekek és a felnőttek, mi a titka a sikerednek?
Hogy sikeres vagyok-e? Nem tudom. Az biztos, hogy egyre több a felkérésem, a Balaton déli partján már szinte az összes településen megfordultam valamilyen formában – előadások, rendezvények,fesztiválok keretein belül interaktív, mindig kóstoltatással egybekötött bemutatóimmal, zsűritag és elnökként, vagy TV stábbal valamelyik étteremben és elmondható, hogy szívesen látnak mindig újra.
Hogy szeretnek-e velem beszélgetni az emberek? Bizton állíthatom, hogy igen. Alapvető vidámsággal áldott meg a sors, nálam mindig mindenki mosolyogva, receptekkel megrakodva, kicsit szomorúan, hogy a kóstoló csak kóstoló távoznak az emberek és két mosoly között a hallgatóság észrevétlen kapja a tudást, amit otthon kamatoztathat. Eredendő kíváncsiság, kihívások keresése, újdonságok utáni lelkesedés és a régi értékek védelme jellemez igazán…persze beszélni is tudok. Meggyőzően! Folyamatosan. Hitvallásom: Minden új alapanyag, egy régi újra megtalálásával kezdődik. Itt kezdődik minden.
A KI főz ma? népszerű gasztronómiai magazin forgatásán (Fotó: Sárkány Zsolt)
Aki szeretné a mindennapjaiba csempészni Ildikó különleges receptjeit, látogasson el a weboldalára, személyesen pedig számos balatoni gasztronómiai rendezvényen találkozhatunk vele. Ismertető jele: széles mosoly, rögtön az orra alatt.
(x)
