Kevesen tudhatják, hogy a Tihanyi-félsziget közelében, a tó északi partján fekvő Balatonudvari földje milyen sok titkot rejt. Igaz, mégis a legtöbben a szív alakú sírkövekről ismerik ezt az aprócska települést.
Ez a hazánkban egyedülálló temető az országúttól nem messze található. Csaknem félszáz, a talajba süllyedt, vagy abból kicsit kiálló, kopott sírkövet láthatunk itt, amelyek feliratai már nehezen, vagy egyáltalán nem olvashatók, írja a mrfoster nevű blog.
Az elmúlt évtizedekben több elmélet is született arra vonatkozóan, miért készültek éppen ilyen formájú sírkövek. A temetőt a 18. század végén nyitották meg, a szív alakú sírkövek pedig – az elhunytak halálozási éve szerint – jórészt 1800 és 1850 között keletkeztek.
Az egyik teória szerint a 19. század első felében olyan kőfaragó család élhetett Balatonudvarin, amelyiknek a specialitása volt a szív alakú sírkő. Hasonlót legközelebb még Balatonfüreden találni. A helyi monda szerint a kőfaragó szerelmét elragadta a viharos Balaton, aki a halott lány iránti, soha nem múló szerelmét álmodta szív alakú kövekbe. Ezt a történetet Lipták Gábor írta le Kőszívek című művében, olvasható a blogon.
De Eötvös Károly is kész legendával szolgált olvasóinak a balatoni utazásáról szóló művében.
„Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember. Valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírkövet szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugovó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. (…) Régen meghalt a furcsa ember. Az ő fejéhez is szív alakú követ tettek. Azt is ő faragta. De azóta senki se csinál szív alakú sírkövet.”
További érdekességek és titkok a blog oldalán olvashatók.
