Bár sokszor megfordultunk már ott, ha a környéken járunk, újra és újra felkapaszkodunk a vonyarcvashegyi Szent Mihály-hegyre (dombra), hogy az emelkedő végén rácsodálkozzunk az elénk táruló panorámára és megpihenjünk egyetlen halászkápolnájánál.
A település honlapján található információk szerint a 136 méteres dolomitképződmény valaha sziget volt. Legendák egész sora fűződik ehhez a területhez. A szájhagyomány mesél várról, remetékről, kazamatákról és más titkos járatokról.
A domb már a római időkben is lakott volt. Valószínű, hogy őrtorony volt a tetőn, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Keszthelyi-hegységre és a Balatonra. Itt állhatott az 1560-as években a Györöki vár, de 1622-ben már kápolna állt a helyén. Erről tanúskodik a nemrégiben előkerült freskón látható évszám.
Egyes források szerint a kápolnát 40 halász emeltette. 1729 (más források szerint 1739) telén 46 halász dolgozott a Balaton jegén, amikor levált az alattuk lévő jégtábla. Sajnos hatan odavesztek. A biztos haláltól a hirtelen megforduló szél mentette meg őket, amely a part felé sodorta a jégtáblát. A megmenekült halászok fogadalmat tettek, hogy hálából kápolnát emelnek a dombtetőn. ennél azonban valószínűbb, hogy inkább átépítésről lehetett szó, mert a Szent Mihály kápolna akkor már régen állt. Ezt bizonyítja a kápolna oltára mellett található két kripta is, amelyen a múlt századi feljegyzések szerint az 1722 és az 1729-es évszámok voltak olvashatók.
A Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolna egykori fogadalmi képén talált felirat szövege: A jó isten segedelmével 40 ember egy jégdarabrul megmenekült 1739.
Az eredeti fogadalmi kép sajnos 1964-ben eltűnt. Ezt követően Tahi Tóth Nándor festőművész ismét megfestette a szerencsés megmenekülést.
1776-ban a keszthelyi ferences rendházból kivált remeték éltek itt. A remetelakások a domb keleti oldalán lehettek. Ma már nyomukat sem találjuk.
A kápolna északkeleti oldalán a halottak birodalma terül el. Itt alusszák örök álmukat Vas-hegy halottai. A temetőben található legrégebbi síremlék 1835-ből való.
Az 1860-as évek végén megkezdődött a kápolna átépítése. Sajnos a kápolna belsejében azonban hamarosan súlyos rongálás történt. Vandálok hatoltak be a kápolnába, ahol törtek zúztak. A berendezés szinte teljesen megsemmisült.
Az 1960-as években már igen rossz állapotba került a kápolna. Társadalmi akció indult, hogy megmentse a kápolnát, amelyről az egyház már majdnem lemondott. A felújítási munkák során került elő az 1622-ből keletkezett freskó, továbbá bronzkori cserepeket és vesszőfal maradványokat is találtak.
A műemlék jellegű épület környékéről gyönyörű kilátás nyílik a Keszthelyi-hegységre és a Balatonra, a hely sok írót és költőt is megihletett.
