Egy hete tart a Művészetek Völgye programsorozata, amely erős hétvégével kezdődött és a záró hétvége sem ígérkezik unalmasnak. A kapolcsi utcákon hol a tömeg, hol a víz hömpölyög, de az időjárás szélsőségei sem tudják elvenni a fanatikus völgylakók jó kedvét.
A hangulatra idén sem lehet panasz, hiszen számos udvar és színpad kínál változatos szórakozási lehetőséget. Az erősen szubjektív beszámolónk alapjául szolgáló völgybeli barangolásaink során nem is tudtunk minden lehetséges helyszínt felkeresni, de még előttünk a hétvége.
Ha eddigi benyomásainkat összegezni kellene egy mondatban, talán ez lenne a legfrappánsabb megfogalmazás: ez a Völgy már nem az, ami régen, akár csak pár évvel ezelőtt volt. Hogy miért? Rendkívül professzionálisan és gördülékenyen működik a jegyárusítás, a beléptetés és a tömeg mozgatása, terelése, így egyre inkább egy nagy zenei fesztiválra kezd emlékeztetni – és ez az árakon is meglátszik. Az 1350 forintos sajtburger és a 700 forintos sör mellett egyre kevesebb az olyan hely, ahol kevésbé kézműves és trendi, viszont olcsóbb enni- és innivalót találhat a nem feltétlenül hatszámjegyű összeggel a zsebében érkező vándor. Nem véletlen, hogy a klasszikus falusi kisbolt és egy sarokkal feljebb lévő konkurense rekordforgalmat bonyolít le ezekben a napokban, hiszen a törzsközönséget jelentő diákok és értelmiségiek számára ez jelenti a méregdrága büfépultok szinte egyetlen megfizethető alternatíváját. Azért a hátizsákok tartalmát nem vizsgálják az udvarokba való belépéskor, így nincs akadálya annak, hogy saját innivalóját fogyassza az egyszeri völgylakó.
Bármennyire is összművészeti fesztiválról beszélünk, a Művészetek Völgye húzóerejét egyre inkább a zenés produkciók adják, Kapolcson koncentrálva a tömeget. A fő találkozási pont továbbra is a templom előtti kis tér, a 77-es főúton haladó autósok legnagyobb örömére. Nagyon sokan érkeznek autóval a Völgybe, ők 500 és 1500 forint közötti összegekért parkolhatnak, de van 10.000 forintos várakozási díj is, melyet a rendőrség szorgos munkatársai szabnak ki azokra, akik tilosban állnak meg. Reggelente szondáztatással összekötött igazoltatásra is számíthatnak a korán induló sofőrök. Az egyre növekvő autótömeg kezelése a jövőben még komolyabb kihívások elé állíthatja majd a szervezőket.
A tavalyi zivatarokból okulva sokan gumicsizmát és esőkabátot is hoztak, egyáltalán nem feleslegesen. A hét első felének hűvös, esős időjárása próbára tette a fesztiválozókat, főleg azokat, akik sátorban laknak. A fedett résszel is rendelkező udvarok óriási forgalmat bonyolítottak le ezekben a napokban. Az eső elől beszorulva, dideregve összébb húzódtak az emberek, alkalmi társaságok alakultak ki, beindult a nótázás, gitározás és ez valamit visszaidézett a 10-20 évvel ezelőtti hangulatból.
Az elmúlt napok programjai közül kiemelkedett a Quimby vasárnap esti koncertje, melyre az Anna & the Barbies biztosított kitűnő ráhangolódást. Pásztor Anna szokott energikus stílusában felszántotta a színpadot és többször is monologizált zenés kísérettel, a közönséget, sőt egy néző telefonját is bevonva a produkcióba. Kiss Tibor és társai pedig ha lehet, az emberi létezés még mélyebb bugyraiba rántották magukkal az extázisba került közönséget. A Quimby jelenkori színpadi produkcióiban megszokott módon Livius és Kárpáti Dodi egyre inkább Tibivel egyenrangú frontemberként jelentek meg, nem elhomályosítva természetesen a frontembert. A nagyszínpados koncertek közül a 30Y – kövezzenek meg minket érte a rajongók – kicsit fékezett habzású bulit prezentált, a Pink Martini viszont magával ragadta a közönséget, nem utolsósorban China Forbes ihletett éneklésének köszönhetően. A Kőbánya Színpadon játszó Middlemist Red igazolta jó hírét, lassan ők is nagyobb színpadot érdemelnének. A Lemming Udvarban a Killer Diller Combo tolt óriási rockabilly-bulit, Harcsa Veronika vendégeként (és közreműködésével) pedig a Junk Big Band mozgatta meg a jazz-funk kedvelőit. Szubjektív buli-válogatásunkból nem maradhat ki a Momentán Udvar rendszeres „jutyubdiszkója” sem, amely a legkényesebb lakossági igényeket is kielégítő 80-as és 90-es évekbeli partislágerekkel mosta tisztára az úri közönség agyát.
És mi vár ránk a hétvégén? Kis tudósítói csapatunk becsületbeli ügynek érzi az eddig méltatlanul elhanyagolt szomszéd települések felkeresését, hogy áldozzon valamennyit a magasabb kultúra és a társművészetek oltárán is. Éppen ezért a Vigántpetenden található Cirque du Tókertben megtekintjük a Tarkabarka Vándorcirkusz előadását, majd a taliándörögdi Nemzeti Szín-Téren a Szentivánéji álomnak lehetünk részesei. A Kaláka Versudvar is számíthat felbukkanásunkra. A vasárnapi Pál Utcai Fiúk- és Budapest Bár-koncertek pedig méltó záróakkordjai lesznek számunkra a Völgynek. Természetesen a jutyubdiszkó és a jóval súlyosabb Önismereti Diszkó lesz az igazi végállomás.
A Völgy tehát köszöni, jól van és várja a hétvégi áradatot, akik a Nouvelle Vague és az Ivan and the Parazol szombati koncertjei miatt is jönnek. De a sztárprodukciókon kívül érdemes csak úgy céltalanul bolyongani, kis udvarokba betalálni, mesterségekkel ismerkedni, társasjátékokat játszani, ismeretlen jó fej emberekkel beszélgetni a világ megváltásáról – hiszen főleg erről szól az élet még három napig Kapolcson és környékén.