Komment-csata bontakozott ki az egyik közösségi oldalon a Balaton Sound kapcsán néhány nappal ezelőtt. Egy balatonfüredi, amúgy újságíró kismama, Mórocz Anikó költőinek szánt kérdést tett fel, miután kislánya éjszakánként nem tud aludni, amióta beindult a túlparton a buli. „Tudja valaki, hogy hol gyűjtik az aláírásokat a Balaton Sound betiltásához?” Ennyi elég volt ahhoz, hogy egész csata alakuljon ki a Sound-védő és -ellenző kommentelők között. A posztoló kismama hirbalaton.hu-nak is eljuttatott blogrészlete ragyogóan bemutatja, micsoda gondokat és örömöket generálhat egy-egy fesztivál. A hirbalaton.hu az alábbi cikkben ad ízelítőt a véleménylavinából.
„Meglepve láttam, hogy az előző esti, felhőre írt feliratom mit indított el. Azon még jót derültem, hogy „Te azért ennél jóval fiatalabb vagy! :)”, meg „Aranyom, mi a baj vele?”, de a többi hozzászólás olyan tartalommal bír, ami szélesebb merítésben mutatja a kérdés sokrétegűségét.
Egy hatvan év feletti füredi nyugdíjas hölgy adja a felütést, aki művelődési házban dolgozott előtte, és koncerteket szervezett hosszú évtizedeken keresztül: „Elég rémes, ütemes bum-bum…. ez zene lenne???? .. A víz felerősíti az amúgy is rettenetes zenét. Különösen a tihanyiak örülhetnek. Tyiho (csend)…. mostanában egyre kevésbé felel meg a nevének Tihany is.”
Füreden brutális, Csopak is elesett
Némileg igazolva érzem magamat, hogy nem csak az én füleim érzékenységéről van szó, amikor egy menő budapesti DJ jegyzi meg, hogy „Füreden BRUTÁLIS”, s ennek igazolására egy táblázatot is közzétesz:
Egy negyven fölötti mérnök-közgazdász férfi jelenti, hogy „Csopak is eleset…”, amire egy Tirolban házmesterkedő, pizzat sütő, negyven év körüli férfi véleménye érkezik, miszerint öt napot mindenkinek ki kell bírni: „azt is nézzétek, hány embernek ad munkát és mégiscsak emel a turizmuson, az egyébként döglődő Balatonon.” (Némi csalódással veszem tudomásul, hogy Tirolból nézve döglődünk.) Egy hetven év körüli, nyugdíjas óvodavezető hölgy megjegyzi, hogy „Lehet fordulni évek óta bármely hatósághoz, semmi nem történik.”, mire a korábban hozzászóló nyugdíjas művelődésszervező kifejti, hogy igényes nyaralókat nem lehet várni a Balatonhoz, mert azok nem tűrik az ilyen zűrzavart, a tömegturizmus pedig azzal szűnt meg, hogy a keleti és nyugati németek a Balaton helyett a déli tengereken nyaralnak együtt.
Elég lenne, ha valaki megtalálná a ’volume’ feliratot
Nem várt fordulatként ezen a ponton belép a fesztivál egyik résztvevője, aki felveti, hogy akkor a veszprémi Utcazene Fesztivált, a Rozé, Rizling, Jazz napokat és a VOLT-ot is be lehetne csukni, a Szigetről már nem is beszélve. A művelődésszervező védelmébe veszi az Utcazenét, mondván, hogy az intimebb, és határozottan feldobja a veszprémi nyarat, a Sziget pedig szerinte zártabb, majd röpke meghívót nyújt át a kételkedőknek, hogy jöjjenek át az északi partra, hallgassák meg innét a zamárdi bulit.
A fesztiválozó válasza ébreszt rá a kérdésem pontatlanságára: „Nem tilthattok be dolgokat, csak azért, mert nem tetszik! Ez szerintem nonszensz … Az Utcazene pont ennyire zavaró annak a techno rajongónak, aki a Kossuth utcában lakik!” Nem nehéz belátnom, hogy a felvetésemben szereplő „betiltani” kifejezés nem tükrözte a valós szándékomat, miszerint nekem elég lenne, ha valaki megtalálná a ’volume’ feliratot. Ez juthatott a művelődésszervező hölgy eszébe is, aki a betiltás ötletét elvetve humorral hozzáteszi, hogy van füldugó is. A 47 éves zenekarvezető-tervezőgrafikus súlyos mondattal tolja meg: „És tolerancia is van.” Egy csopaki újságírónő szintén az Utcazene védelmére siet, szerinte annak a hangereje meg se közelíti a Sound-ét, és Veszprém éjfél felé minden nap elcsendesedik.
Éljen a szandál fehér zoknival
Nem kellett sokat várni, újabb fesztiválozó lépett színre egy 22 éves, az adatlapja szerint Eisenstadt-i iskolát végzett fiú személyében. Illedelmes megszólítás után a művelődésszervezőnek elmagyarázza a zajhatás lényegét: „Amit ön hall és levonja belőle a “csak bum-bum” következtetést, az azért van, mert a magas hullámú zene hullámhossza kb. 20 cm, az alacsony hullámhosszú zene hullámhossza pedig kb. 2 m. Ezáltal a mély része a zenének (bum-bum) sokkal messzebb elhallatszik, mint a magas. Tehát ez csak egy része a zenének és ezért tűnik csak bum-bum-nak.” Ez úgy tűnik kevés vigasz az északi oldalnak, s előkerülnek a számok a kalapból: „Nem tudom, hány ezren lehetnek a helyszínen, de sejtem, hogy legalább annyian vagyunk, akiket zavar, ami átjön!” A csopaki újságíró nő szerint több százezer embert irritál a Sound, mert Alsóörstől valószínűleg az északi part túlsó csücskéig végigdübörög. (A sokat emlegetett 150-170 ezer fesztiválvendég egyesek szerint úgy jön ki, hogy az összes nap vendégeinek a számát összeadják, holott jelentős hányaduk bérletes. Vagyis meglehet, hogy valójában 60-70 ezer ember szórakozásáról van szó.)
Ezzel elérkeztünk a folyamatosan visszatérő kérdéshez. A fesztiválozó szerint egy rendezvényről nem szabad úgy dönteni, hogy hány embert zavar, s megjegyzi, hogy épp harmincezer ember szórakozik a helyszínen. Mondandóját megtoldja egy valós idejű fotóval, ami a Kardoszi színház előadásáról készült:
Egy budapesti újságíró kolléga belekapaszkodik a hibás kérdésembe – joggal: „Tiltsunk be mindent. Az a legjobb. Vissza a cocialista lángossütőt a Mi Balatonunkra. Éljen a szandál fehérzoknival.”
“Soundál” – javítja ki a kedvenc zenekarvezető-tervezőgrafikusom. Egy füredi könyvelő gyorsan forintosít: „Így van, tiltsunk be mindent! Csak a kiállítások maradjanak, tárlatok, ingyenes előadások! – és ez akkor miből lenne? Egyik program hozza a pénzt, a másik viszi! Vonjunk egyenleget, alkalmazkodjunk, vannak előnyök és hátrányok, ízlések és pofonok!” A művelődésszervező szerint a lángossütők még itt vannak, a szandálokat papucsra cserélték, a Balaton pedig ugyanúgy elérhetetlen, mint anno, sőt egyre jobban bekerítik.
A szexelős ötlet pillanatok alatt tucatnyi lájkot hoz
A Tirolból hazaüzenő házmester-pizzasütő nemzetközi rálátásból merítve leszögezi, hogy ez a világ bármely pontján örök vitának számít, egyébként pedig a vasút vagy a főút mellett lakóknak is viselniük kell a zajhatást. Majd éles fordulattal szózatot intéz a Balaton mellett élőkhöz, akik nyáron a teraszon vacsorázva nézhetik a tó tükrében a lenyugvó napot: „Én szívesen felajánlom a pannonhalmi házunkat erre az öt napra cserébe. Itt viszont 365 napon keresztül kutyaugatás, vonatok zaja, krosszpályán a kis gyilkos motorok, telente a motoros fűrészek, a traktorok, a fűnyírók zaját kell megszokni. És akkor még ott van a vidéki élet krémje: a disznók, lovak szaga, a kerti tüzelések. Hát igen. A mi házunk csak 15 milliót, vagy talán annyit sem ér. Ha a Balaton partján állna, 60-70 millióra saccolnám. Nekünk a pancsolás a fürdőkádban van. A jó fesztivál hangulatról meg a Petőfi Rádió gondoskodik. Miért baj, hogy ilyenkor jön a nyugat Magyarországra? Hogy ti, vagy rokonaitok, kik lakáskiadásból (is) éltek, ilyenkor jól megy a szekér? 5 nap! Bírjátok ki! Ne vegyétek el néhány szórakozni vágyótól a lehetőséget, hogy láthassák kedvenceiket! Ne legyetek irigyek az ő vigadalmukra! Vagy ha zavar, miért nem mentek el Ti is kikapcsolódni? Sátrazni? Szexelni valami extrém helyen, csakhogy nektek még jobb legyen?” – tizenkét lájkot söpör be érte.
A nyugdíjas óvodavezető hölgy megjegyzi, hogy nyár végén jön a következő öt istenverte nap Zamárdiból: a Strandfesztivál. Egy 43 éves borszakértő hölgy az „Élni és élni hagyni” elv szerint nem csak az északi partiaknak kell toleránsan viselkedniük, hanem a fesztiválozóknak is. A fiatal pápai angoltanár szerint „ami baj a fesztivállal a drognak vagy annak nem minősülő cuccok töménytelen mennyisége… na az ellen aláírnék, sőt…” A fiatalember adatlapján úgy látom, hogy a Minnesota-i egyetemre járt. Egy hatvanhoz közelítő pápai középiskolai tanár viccesen felveti, hogy akit zavar a zaj, az menjen el pár napra nyaralni Görögországba.
Végre hírt hall a világ erről az országról
S ha már Pápa lendületbe jött, innét érkezik a fesztiválozó korosztály másik képviselője, a szépen tetovált 19 éves pénztáros-eladó hölgy. Fájlalja, hogy Magyarországon minden jót el akarnak rontani: „Végre hírt hall a világ erről az országról hogy tudják ez is létezik és szép hely, erre a magyar nép megint el akarja tüntetni. Akit pedig zavarnak a koncertek utazzon el, vagy bírja ki azt a súlyos terhet, nyűgöt, bajt, hogy a kicsi hazája végre figyelmet kap, és a fiatalok is otthon érzik magukat benne.”
A folytatásban többektől szó esik még arról, hogy aki csak a saját érdekeit nézi, az költözzön az erdőbe, és amikor nem volt semmilyen közönséget foglalkoztató esemény, akkor meg az volt a baj. „Lássuk be, nem feleslegesen kidobott állami pénz a fesztivál! Merthogy nem adófizetők pénze van benne.” Egyébként meg ötven forint egy füldugó, altatószerként pedig a szex mellé nyolc óra fizikai munkát ajánl egy irodai dolgozó. Óvatosan megjegyzi valaki, hogy a zajtól a nyaralók se tudnak aludni, ahogy az sem, aki reggel munkába indul, és a szexhez sok sikert kíván Tirolban.
Legyen Sound, de okosan, kisebb hangerővel
A bortechnikus közli, hogy generációk hosszú sora óta itt él a családja, s ha nem baj, akkor nem szeretne lakóhelyet váltani, mert a család keze nyoma minden szegletből visszaköszön. Nem divatból vagy sikkből élnek itt. Legyen Sound, de okosan, kisebb hangerővel. Egy 43 éves várpalotai life coach-informatikus szerint a keszthelyi szabadtéri színpad helyén ma fizető parkoló áll a „környékbeli lakók miatt, akiket zavart a kultúra hangja.” Szerinte a Balaton környéki szabadtéri színpadok közül sok azért nem üzemel, mert „valakiknek nem tetszett, pedig mindig is voltak hangos rendezvények, csak korábban toleránsabb volt a nép. A mai társadalom gyenge a toleranciában, ám annál erősebb a harsogó kritikában.”
“Nos, az első este tényleg nagyon erős volt, ahogy az én ‘betiltani’ ötletem is. Annak felettébb örülök, hogy a markáns vélemények is kulturált formát kaptak a társalgásban. A magam részéről nincs bajom egyetlen zenei irányzattal sem, nyíljon a mezőn sokféle virág, jöjjenek a nyaralók, legyen szex és nyolc óra fizikai munka: egyiket se fogom számon kérni senkin sem” – summázta a blogger.