“Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Szives engedelmével bátorkodom megkérni, hogy az alábii panasz-soraimnak nagybecsü lapjában helyet adni és ott leközölni szíveskedjék. Én is áldozata vagyok a balatoni kultusznak, illetve a támogatásnak. Pár hetet az idén Badacsonytomajban töltöttem el és a remélt pihenés helyett olyan idegölő nyaralásban volt részem, hogy soha többé még csak a tájára sem megyek a Balatonnak. Rettenetes idegromboló az a lárma, amit a badacsonytomaji bazaltbánya egész nap müvel. Az ágyuzásszerü robbantásai pedig kibirhatatlanok. Valósággal bün annak a gyönyörü hegynek lerombolása. Amint ott a vidéket láttam, vannak a Balatontól távolabb eső hatalmas bazalthegyek, melyeknek kitermelése nem idézne elő olyan visszatetszést, mint a badacsonyi csodás természeti szépség elpusztitása. Érthetetlen, hogy a magyar kormány megengedhetőnek tartja a Balaton koronájának, a badacsonyi helynek ilyen balkáni módon való elpusztitását. Nem lehet ott szó kultuszról, ahol szentségtelen kézzel rombolnak. Én egy fillért sem fogok többé balatoni nyaralásra forditani, amíg a kormány be nem tiltja a badacsonyi bánya természetromboló üzemét.
Tisztelettel Miskovics Venczel, Battonya.”
(Ujság. 1929. szeptember 3. 9. oldal)
A rovatot a
támogatja