Még csak pár napja ért véget a Művészetek Völgye, de sokakkal együtt már a következőt várjuk. Kellemes csalódások, érdekes újdonságok, állandó értékek, nem mindig kegyes időjárás és néhány bosszantó, de könnyen orvosolható hiányosság. Szubjektív beszámolónk következik Kapolcsról és környékéről.
Néhány nap után már leülepednek az élmények az emberben, csillapodnak a fesztivál utórezgései, így talán könnyebb összképet alkotni mindarról, ami július 22. és 31. között történt Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden.
Kezdjük az időjárással, ami egy ilyen, zömmel szabadtéri helyszíneken zajló rendezvény szempontjából megkerülhetetlen tényező. Bár a felhőszakadások okoztak némi zavart és olyan rémhírek is szárnyra kaptak a közösségi oldalakon, hogy a patak kilépett medréből, némi kreatív együttműködéssel és humorral sikerült úrrá lenni a kellemetlenségeken.
A legjobban a kézműves sziget szalmaborítását szerettük, valamint azt, hogy bizonyos programoknál a szervezők eleve a gumicsizmát ajánlották. Szerencsére ez a lábbeli az utóbbi évek trendjének megfelelően ma már a fesztiválozók, különösen a hölgyek felszerelésének részét képezi. Az utolsó napokra visszatért a napsütés, azonban a Morcheeba tagjaiból álló Skye & Ross nagyszínpados zárókoncertje (alábbi képünkön) idő előtt ért véget a minden addiginál nagyobb vihar miatt.
(fotó: onlinebalaton.hu / Horváth Dániel)
A programokkal kapcsolatban az egyetlen panaszt csak azért jegyeztük fel, mert a kínálat bősége miatt sokszor választani kellett az egymással párhuzamosan zajló és nem ritkán egymástól távol lévő események között. Gyakorlatilag mindenki megtalálhatta az ízlésének, hangulatának megfelelő koncertet, színházi előadást, előadást, beszélgetést vagy egyéb időtöltést. Idén a színház volt a Völgy kiemelt művészeti ága Taliándörögd központtal. Sajnos, aki a Nemzeti Szín-Téren bemutatott, Hobo által írt Ballada a két sebzett hattyúról című darabot, valamint Nyáry Krisztián, Lackfi János, Kárász Eszter és a Kaláka előadását is meg akarta tekinteni, választania kellett. Mi a híres költőink szerelmi életéről szóló műsor mellett tettük le a voksot, amiben azért a gumicsizma hiánya is sokat nyomott. Az ezt követő népzenei karaoke is óriási élményt adott, jó volt látni a különböző korosztályokat, amint páratlan népdalkincsünket éneklik.
(fotó: onlinebalaton.hu / Horváth Dániel)
A Völgy-életérzéshez egyébként az is hozzátartozik, hogy az ember spontán sétálgat, sodródik a még éppen elviselhető tömeggel és be-betéved különböző udvarokba, ahol éppen valamilyen szimpatikus produkció zajlik. Így találtuk magunkat a Muharay udvar táncházában vagy épp a Design Terminál színpadánál, ahol szimpatikus és lelkes amatőr zenekarok játszottak. Szerencsés ötlet volt a nagyszínpadként funkcionáló Panoráma Színpadot a falu végére telepíteni, ahonnan nagy hangerejével már nem tudta elnyomni a jóval halkabb belső helyszíneket.
(fotó: onlinebalaton.hu / Horváth Dániel)
Bár előzetesen voltak fanyalgó hangok a Művészetek Völgye elüzletiesedésével és popularizálódásával kapcsolatban, helyszíni benyomásaink ezeket nem igazolták. Kifejezetten profibb és gördülékenyebb lett a lebonyolítás, ráadásul a szervezők és biztonsági őrök jelenléte éppen csak annyira volt érzékelhető a látogatók számára, amennyire ez elengedhetetlenül szükséges volt. A korábbi évek fontoskodó, mindenkit irányítani akaró völgymunkásai sem hiányoztak, helyettük kedves és segítőkész fiatalok látták el ezt a feladatot felesleges tolakodás nélkül.
A helyi jellegzetességekből adódóan a kapukon át való terelés, motozásos beléptetés itt ismeretlen fogalomnak számítottak. Egyedüli a Völgy mobiltelefonos alkalmazásával kapcsolatban támadt hiányérzetünk: a sok program és helyszín közti tájékozódás megkönnyítésére érdemes lenne GPS-alapú térképpel ellátni az applikációjukat, más fesztiválokéhoz hasonlóan.
(fotó: onlinebalaton.hu / Horváth Dániel)
A Művészetek Völgye továbbra is őrzi eredeti értékeit. Aki akar, karszalag nélkül is jól érezheti itt magát, hiszen rengeteg ingyenes helyszín van, a jellegzetes kapolcsi forgatag által adott élmények pedig amúgy is megfizethetetlenek. A méregdrága kézműves gasztrocsodák mellett zsíros kenyeret, fröccsöt és egyéb megfizethető enni-innivalót is beszerezhet a gazdaságosan fesztiválozni vágyó.
Még mindig vannak szalmával borított kis udvarok, pajták, kiskocsmák, ahol körbe lehet ülni az alkalmi utcazenészeket és meg lehet beszélni az élet nagy kérdéseit. Ugyanakkor a népsűrűség elviselhető és nyoma sincs a más fesztiválokra jellemző magamutogató és olykor agresszíven feszítős viselkedésnek. Idősek, középkorúak és fiatalok, kisgyerekes családok egyaránt jól tudják érezni magukat, békésen alkotnak tömeget, egymásra odafigyelve. Ezt a hangulatot máskor és máshol is el tudnánk viselni. De talán a legjobb mégis a Völgyben.
(szöveg: Molnár Tibor, fotó: Horváth Dániel)
