Bár az óévet már a hátunk mögött hagytuk, mindig örömmel olvassuk a régmúlt eseményeit, főleg, ha az nagyon-nagyon régen történt. A minap egy több mint 100 évvel ezelőtti írás került a kezünkbe, amiből kiderül, hogyan szilvesztereztek 1911-ben Keszthelyen.
„Mint minden esztendőben, ugy ezuttal is a Keszthelyi Iparosok Dalköre fényesen sikerült és izlésesen összeállitott műkedvelői estély keretén belül bucsuztatták el az ó-évet. Méltán mondhatjuk, hogy városunknak alig van mulatsága, mely iránt a közönség érdeklődése oly nagy és általános volna, mint épen ez iránt a kedélyes szilveszteri estély iránt. Ezt bizonyitotta most is az a körülmény, hogy az Amazon nagyterme zsufolásig megtelt és a szép közönség nemcsek hogy szivesen élvezte végig a műsort, hanem annak tetemes hányada csaknem a reggeli órákig kitartott.
Az Iparosok Dalköre, Garay karmester vezetése alatt szebbnél-szebb énekszámokkal gyönyörködtette ismét a publikumot. Igy igazán érzéssel és finom szinezéssel énekelték el az «Ismerek egy szép országot», valamint Tannhäuserből a zarándokkart. Ennél a számnál a tökéletes és minden tekintetben kifogástalan zongorakiséretért Strausz Nelli kisasszonyt illeti az elismerés. Ugyancsak ő játszotta feltünő zenei tudással, fejlett technikával és lélekkel Beethovennek egyik szonátáját is. Hegedüpartnere Szerdahelyi Károly, a közismert muzsikus volt. A második számot Harasztovits Lujzika töltötte ki. Bájos elevenséggel adta elő a monológot: «Ródlizás» ugy, hogy a tapsoló közönség be se érte vele, s igy még a csók eredetéről is kellett huncutkodnia. A műsort legértékesebbé tette a végtelenül elragadó és kedves megjelenésü Molnár Magda kisasszony igazán művészies játéka. Moszkovszky «E’Dur Walse»-jét választotta az estélyre. Utána a dalkör gróf Andrássy Dénesné hires dalát: «Krasznahorka büszke vára» cimüt énekelte el. Az utolsóelőtti szám egy vonósötös volt, amelynek szereplői: Szerdahelyi Károly, Szeless József, ifj. Bory Imre, Tárgyik Ignác és Huber Mihály igazán várakozáson felülit produkáltak. A műsort a dalkör néhány igen eredeti népdallal befejezte.
Utána a fiatalság a legrózsásabb szilveszteri hangulatban táncolva siklott át az ó-esztendőből az ujba, csaknem pihenés nélkül reggelig. Kár, hogy az éjfél beálltával néhány jóizü szilveszteri tréfa nem élénkitette a mulatók jókedvét. Igy legalább is pár szallagos malacot kellett volna a táncolók közé bocsátani.”
(A szöveg forrása: Balatonvidék – 16. évfolyam, 1. szám – 1912. január 6. – 2. oldal)
A Balaton Anno c. rovat régi balatoni híreit rózsabors, a hirekanno.blog.hu bloggere válogatja korabeli újságokból.
