Az emléknapokat először a komponista születésének 125. évfordulója alkalmából rendezték meg Siófokon. Az idei programsorozat keretében tegnap emléktáblát helyeztek el a Kálmán Imre Emlékháznál, majd az zeneszerzőről elnevezett kulturális központban nyílt kiállítás Éljen a szerelem! címmel. (Talán akadnak, akik nem tudják, hogy ez volt a Csárdáskirálynő eredeti címe.) A csárdáskirálynőt egyébként először 1915. november 17-én játszották Bécsben. Magyarul egy évvel később – 1916. november 3-án – mutatták be Budapesten, a Király Színházban.
A Kálmán Imre Emlékházban tegnap és ma is tárlatvezetéseket, a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartanak, a város főterén álló víztoronyban pedig az operettszerző legnépszerűbb melódiái szólalnak meg.
Ma este a kulturális központban Kigyúlnak a fények címmel gálaműsort tartanak. A színpadon egyebek mellett A Bajadér, A Cigányprímás, A Cirkuszhercegnő, A Csárdáskirálynő, A hollandi menyecske, a Marica grófnő, A Montmartre-i ibolya, az Ördöglovas, a Tatárjárás és a Zsuzsi kisasszony című darabok leghíresebb dalai csendülnek fel.
A Csárdás királynő megszületésének történetéről így ír a Wikipédia:
1914 tavaszán Leo Stein és Béla Jenbach azzal az ötlettel kereste fel Kálmán Imrét, hogy írni kellene egy történetet egy pesti orfeumi énekesnőről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánt megfogta az ötlet, és három héttel a találkozás után Stein és Jenbach átadta neki a szövegkönyvet (németül). Kálmán ekkor visszavonult egy kis üdülőhelyre, hogy nyugodtan dolgozhasson. Közben kitört a világháború, és Kálmán abbahagyta a komponálást: „Nem tudok zenét szerezni akkor, mikor… a frontokon egymást öli a világ.” Egyéves szünet után Lehár Ferenc tanácsára folytatta a munkát, kibérelt egy villát az ausztriai Bad Ischlben, és végül itt fejezte be az operettet.
A bécsi bemutatóra 1915. november 13-án került volna sor a Johann Strauss-színházban. Az időpont azonban eltolódott, mert Jozef König, az egyik főszereplő berekedt, így a premiert eltolták november 17-re. A november 13. egyébként péntekre esett, és a babonás Kálmán kérte az igazgatót, Millert, hogy ne aznap mutassák be darabot, de tekintettel arra, hogy addigra már minden jegy elkelt, az igazgató nem engedett.
Időközben az eredeti cím is megváltozott, az Es Lebe die Liebe-ből (Éljen a szerelem) Csárdásfürstin (Csárdáskirálynő) lett. Az ősbemutató színészei között volt Mizzi Günther, a Csárdáskirálynő, Nyárai Antal, Kerekes Ferkó szerepében, akit a színház másfél év után sem akart elengedni, ezért a hazai bemutatón id. Latabár Árpád játszotta szerepét.
A magyar bemutatásra 1916. november 3-án került sor. A szövegkönyvet Gábor Andor fordította le. Az első előadások Csárdáskirályné címen futottak. A Csárdáskirálynő szerepét Beöthy – a Király Színház igazgatója – Kosáry Emmára osztotta, akinek ez a szerep olyan sikert hozott, hogy ezután végleg az operett világában maradt. Edwin herceg szerepét Király Ernő, Stazi grófnőt Szentgyörgyi Ida alakította. Beöthy ennél az operettnél vezette be azt az újítást, hogy a második és a harmadik felvonás megkezdése előtt fehér vásznat eresztettek a függöny elé, amire kivetítették azt a szöveget, amit a zenekar éppen játszott, így a közönség is énekelhette a dalokat.
Az operett elindult világhódító körútjára, 1917-ben már Szentpéterváron mutatták be, Sylvia címmel. Az angolok és az amerikaiak Gypsy Princess címmel játszották, és a főhősnőből, Szilviából cigány hercegnőt faragtak.
A szövegkönyvet 1954-ben Békeffi István és Kellér Dezső átírta, a primadonna szerepből kiöregedett, akkor már 61 éves Honthy Hanna számára főszereppé bővítették Cecília (az eredeti változatban Anhilte) szerepét, és kibővítették Miska szerepét, a harmadik felvonás színhelyét pedig egy hotel halljából a karlsbadi sétányra helyezték át.
