Idén van 220 éve, hogy Gróf I. Festetics György jóvoltából megépült az első fürdőépület a Hévízi-tónál. Ezért bolydult fel kissé a Balaton termálvárosa a mai napon (pontosan az év 220. napján), és ennek apropóján repült 220 műanyag kiskacsa a tóba.
A hévízi tófürdő alapításának 220. évfordulóját ünnepelték ma Hévízen. A megnyitón a gyógyfürdő igazgatója, dr. Kvarda Attila, a város polgármestere, Papp Gábor, valamint a helyi turisztikai szervezet vezetője, Horváth Orsolya beszélt az elmúlt 220 év jelentőségéről és gróf I. Festetics György tevékenységéről, illetve a gyógyfürdő múltbéli és jelenlegi fontosságáról.
Az ünnepség része volt a gumikacsa-úsztatás vagy inkább dobálás is: 220 darab műanyag kisrécét szórtak a tóba, amelyek közül 22 kiskacsa meglepetést rejtegetett (22 hévízi ajándékcsomagot). Az értékes ajándékok miatt meginduló fürdőzők olyan elánnal vadásztak le a kacsákat, hogy majdnem a szervezők csónakját is felborították (ahogy videónkon is látszik).
Az ünnepség után nem sokkal nyitották meg a Hévíz Anno fotótárlatot, ami Hévízgyógyfürdő elmúlt 220 éves történetét mutatja be 10 nagy méretű tablón. Ezt a Deák térről indulva a Véderdő melletti sétányról tekinthetjük meg egészen október végéig. A tablókon régi képeken elevenedik fel előttünk a fürdő múltja, valamint röviden olvashatunk a különböző korszakokban történt fejlesztésekről, különlegességekről.
Ma egyébként kedvezményes jegyet is válthatunk a 220 éves Tófürdőbe, az ezzel és a további programokkal kapcsolatos információkat a város honlapján lehet megnézni.
Egy kis történelmi visszatekintés
Hévíz és a Hévízgyógyfürdő számára különösen fontos ez az évforduló, hiszen Gróf I. Festetics György hévízi tóért tett aktív munkássága nélkül aligha válhatott volna az 1800-as évekre fürdőhellyé az akkor még uradalmi tulajdonban lévő „kénszagú víz”, és ki tudja, létezne-e manapság a méltán híres fürdőhely.
Az első fellelhető tanulmány a hévízi vízről, valamint a legrégebbi ránk maradt térkép is 1769-ben készült, és egy 1780-as írás a kénszagú patak gyógyhatásait is részletesen említi. Kétségtelen azonban, hogy a nagy műveltségű főúr céltudatos munkája nélkül, melynek része a lápos, bozótos területek feltöltése, az erdős területek számának növelése, az első, patak parton, majd tó fölé épített fürdőépületek létesítése, teremtették meg a fürdőkultúra alapjait Hévízen.
A fürdőélethez pedig már 1795-ben is szorosan hozzá kapcsolódott a propaganda:
„Íme ahol mégsem gondolja az Ember, ott lappang a drága, és sok Nyavalyaságokra ki-terjedő Kints! Szerentsés Zala Vármegye! Nem kell többé meleg hasznos Ferdők kedvéért és hasznokért Budára, Daruvárra, Toplitzára és más efféle Helyekre nagy fáratsággal, és dolgaidnak hátráltatásával fáradnod, és költségeskedned; többször pedig minden fájdalmaidnak enyhítése nélkül szomorúan visszafordulnod. Már kebeledben tartod azt, a mit máshol keresve sem találhatol-fel.”
Babótsay József, 1795.
(in: Szántó Endre: Hévíz és környéke, Nereus Kiadó Bt., 2006. p.14.)
A 220 éve történt első fejlesztések nyomán Hévízen, dacára a történelem viharainak – a két világháborúnak, a Festetics tulajdon államosításának, a Bauxit-bányának – az évtizedek, évszádok alatt nemzetközi hírű gyógyfürdőhely és fürdőváros fejlődött. A valamivel több mint két évszázad során számos kiváló bérlője, főorvosa és neves vendége volt Hévíznek, akik mind hozzájárultak a gyógyfürdőhely népszerűségének növeléséhez.
