„A Balaton kékszalagjáért folyt verseny díjait vasárnap délelőtt osztotta ki ünnepélyes keretek között József Ferenc királyi herceg. Délelőtt féltizenkét órakor vonultak fel a versenyen résztvett vitorlások a füredi kikötőből a tihanyi móló elé, hogy tisztelegjenek a királyi herceg kastélya előtt. Festői látvány volt a huszonegy fehér tovaúszó vitorla s közöttük egy apró,sötétkék dingi. Kettős sorokban álltak fel a vitorlások, élükön Ugron Gábor díjnyertes Rabonbánjával. József Ferenc királyi herceg motoros csónakján végighaladt a vitorlások kettős sorfala között és egyenként barátságosan üdvözölte a feszes vigyázz-állásban álló legénységet.
Ezután a Sport-Szálló emeleti terraszára vonultak fel a sötétkékruhás, fehérnadrágos versenyzők, hogy átvegyék az értékes tiszteletdíjakat. Kapossy-Klasszek Ödön, a Hungária Yacht-Klub főtitkára üdvözölte a királyi herceget és felkérte a díjak kiosztására. A főherceg elsőnek a győztes Ugron Gábornak nyujtotta át a vándordíjat, ifjú Kapossy-Klasszek Ödön iparművész remekművét. A volt belügyminiszter meghatottan, szinte gyermekes örömmel, elfogódottsággal köszönte meg a díjat és a tapsvihart. Valamennyi résztvett versenyző ízléses plakettet és érmet kapott emlékül.
Az utána derűs hangulatban elfogyasztott ebéd keretében Kemény Győző dr., a HYC elnöke mondott pohárköszöntőt, majd Ugron Gábor emelkedett szólásra, aki először József Ferenc királyi herceget üdvözölte, majd humoros hangnemben folytatta beszédét:
– Zavarban vagyok, – mondotta, – mikor úgy is, mint az OTT tanácstagja és a Vitorlás Szövetség elnöke, a győztest kell, hogy üdvözöljem.
A királyi herceg válaszában kifejtette, hogy Ugron Gábor győzelme a szemében több, mint sportesemény, ő szimbólumot lát abban, hogy az elszakadt Erdély fia nyerte meg a csonka ország első ily nagyarányú vitorlásversenyét. Ugy látja, hiszi és reméli, hogy ez a kék szalag ismét összefűzi Magyarországot és Erdélyt.
A bankett után felkerekedett a vitorlástársadalom. Ugron Gábor, amint roskadozva a díjak terhe alatt, megindult a hajója felé, meg is jegyezte valaki:
- Nem parancsol hordárt, kegyelmes uram?
Mosoly futott át napbarnított arcán és elhárító mozdulattal felelte:
- Ha a küzdelemben egyedül voltam a fiammal, a dicsőséget is csak vele osztom meg.
Ezzel kezetfogva Imre fiával, átnyujtotta neki az őt megérdemlő érmet.
Ugron Gábor nyolc éve versenyez s csak a Rabonbánjával egyedül huszonkilenc díjat szerzett eddig. Az erdélyi hegyek fia, aki lelkében még ma is az elszakított területekhez vonzódik, amikor vitorlás élményei iránt érdeklődtünk, így szólt:
- Nem ismerek nagyobb élvezetet a vitorlás yachtsportnál. Minden szabad időmet a vízen szeretném tölteni, mert higyjék meg, mégis csak jobb a vízen siklani, mint hegyre mászni. (…)
A vitorlás népet természetesen még mindig a verseny lefolyása izgatja. Élénken hadonászva magyarázzák egymásnak, hogy is alakulhatott volna a verseny, ha a szél másként fújt volna. A leglevertebb közöttük Heinrich Tibor, akinek Sólyom nevű hajója alig két kilométerrel a cél előtt, Tihany-foknál zátonyra futott. A Rabonbánnal volt a sötét éjszakában párharca, élesen vették a kanyart, hogy minél kisebb tért veszítsenek s így közel kerültek a parthoz. Ott, ahol azonban a Rabonbán kielje még elfutott, a mélyebb építésű Sólyom elakadt. Talán ez döntötte el a versenyt…
A csüggedés azonban nem tart el soká. Egyenkint szöknek fel a vitorlák az árbocra.
- Jó munkát! – köszöntik egymást felemelt karral.
S mire a hirtelen feltornyosuló viharfelhők elérik az apátságot, a tihanyi öbölben nem lebeg már egyetlen vitorla sem.”
(Budapesti Hírlap – 54. évfolyam, 171. szám – 1934. július 31. – 5. oldal)
A rovatot a
támogatja.
