Messziről jött hekk azt mond, amit akar. Illetve nem, mert fejét jobb esetben Argentínában hagyja. Vagy Norvégiában, merthogy már onnan is érkeznek a balatoni halpótlók. Kis gasztrokalauz.
A hetvenes-nyolcvanas évekre nyúlik vissza a balatoni hekk uralkodásának kezdete, de már olybá tűnik, mintha maguk Árpádék hozták volna magukkal e halat, annyira hungarikummá vált. Akkoriban a fogyó és emiatt drága keszegeket kívánták pótolni a nagyon hálás import hallal, írja a Napi Gazdaság.
És mivel elkészíteni is könnyebb volt, a balatoni sütődések ráharaptak. Ugyanis a hekk kisütve 2-3 dekagrammot „hízik”, míg a keszeg ugyanennyivel lesz karcsúbb. Így nem csoda, ha a gazdaságos halkiszerelést választották gasztro szakembereink.
De másról is fel lehet ismerni Hekk Urat, nemcsak a hízékonyságáról. Elvileg az igazi hekknek még a származási helyén levágják a fejét és a farkát, mielőtt elindul 5-6 hetes útjára, a balatoni halsütőkhöz. A háta és az oldala sötétszürke, a hasi része pedig a fehér színtől kezdve az ezüstszürkéig bármilyen lehet. A hekk mindemellett jó katona is, fagyasztott állapotban akár két évig is eláll.
A lap szerint a mostanság a hekkek tömbökbe fagyasztva érkeznek hazánkba, főleg Argentínából és Chiléből, de olykor Norvégiából is. Hozzánk leginkább a 30-40 dkg körüli példányok érkeznek, mivel ezeket lehet a legkényelmesebben kisütni, könnyebb tárolni is, míg a keszegek frissen az igaziak és több velük a macera is.
De a Napi Gazdaság szerint az is gyakori, hogy fogas (süllő) helyett cápasteakfilét adnak a büfék, mivel az olcsóbb. A tengeri halfilé feleannyiba sem kerül, mint a fogas, mégis azonos áron mérik. Az íz alapján pedig csak azok tudják megkülönböztetni egymástól a kettőt, akik tapasztalt halfogyasztók. A laikusok elvileg nemigen érzékelnek semmit, mivel mindkettő fehér, vastag húsú, szálkamentes hal. A hozzáértők azonban arra szokták felhívni a figyelmet, hogy ha barnás foltokat észlelünk a halon, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem tengeri hallal van dolgunk.
