Anno a Balaton, azon belül is Keszthely volt a magyar kísérleti citromtermesztés központja. Hiába ástak árkokat, rendeltek fagytűrő fajtákat, a „magyar narancs” meghonosítása végül nem jött össze, de azért megpróbálták.
Lehet, A tanú című filmből 10 emberből 9-nek a narancsos citromos jelenet jut először eszébe, arra viszont már sokkal kevesebben emlékezhetnek, hogy az ’50-es években igenis komolyan gondoltuk a fanyar gyümölcsök előállítását. A hvg.hu cikke szerint a déligyümölcsök termesztését annyira fontosnak tartották Rákosiék, hogy negyedévente citromértekezleteket is összehívtak.
Az országos citromfelelős Porpáczy Aladár lett, aki a Fertődi Kísérleti Gazdaság vezető kutatója volt. Itt egyébként banánt „gyártottak” volna, ám citrusfélékkel is kísérleteztek. Utóbbival nagyobbat álmodtak, nagyüzemi citromgyártásban gondolkoztak. Porpáczy miután akadémikus lett, kevesebb ideje maradhatott a citromok igazgatására, így kerülhetett előtérbe egy keszthelyi kutató, Jeszenszky Árpád. Ő egyébként a füge nagyüzemi telepítésével is foglalkozott, ám ez az elképzelés sem vert itthon gyökeret.
A citromfákat itthon Fertődön, Tihanyban, Keszthelyen és Villányban telepítettek a nagyüzemi termesztéshez. A napi hőingásra nagyon érzékeny növény védelme érdekében kilenc kilométernyi árokrendszert is ástak, olvasható a hvg.hu cikkében. Végül hiába rendeltek a Szovjetunióból fagytűrőbb fajtákat, az ’51-52-es tél kijózanító pofont mért a vágyakra.
Vagyis nem teljesen, mert bár sok helyen beszüntették az árkos citromtermesztést, az 1953-as országos citromértekezleten arról határoztak, hogy a munkák kísérleti szinten Keszthelyen, Akaliban, Tihanyban, Badacsonyban és Pécs-Mecsekalján folytatódjanak. Végül 1953 októberében Rajki László, a Földművelésügyi Minisztérium Kísérleti és Propaganda igazgatóságának helyettes vezetője megállapította, hogy „helytelen volt a citrusfélék árkos termesztésének nagyüzemi méretekben, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok bevonásával történő megindítása”.
Rajki utasítására Keszthelyen kísérleteztek tovább a citrommal, míg a téeszek citromtelepítéseit leállították. Később törölték a fertődiek feladatai közül is a mediterrán növények honosítását, Villányban pedig 1955 tavaszán tértek vissza a szőlőművelésre a citrusfélék művelése helyett.
Egy híres helyi szőlőnemesítő kalandjai a citrusfélékkelSokan tudhatják, hogy a Cserszegi fűszeres szőlőfajta Dr. Bakonyi Károly nevéhez fűződik. Azt viszont szintén kevesebben, hogy a citromos kalandokban ő is részt vett. A 2010-ben elhunyt szőlőnemesítő halála előtt riporterünknek mesélt az ’50-es évekbeli „élményeiről”.
Karcsi bácsi elmondta, bár a fronton harcolt, szerencsére nem esett baja, leszámítva, hogy később fogságba került. Amikor alig negyvenhat kilósan hazatért, alig lehetett ráismerni. Ez azonban nem gátolta abban, hogy rövidesen ismét dolgozzon. A keszthelyi agrártudomány egyetemre került és a cserszegtomaji kísérleti telep vezetője lett, ahol a szőlőnemesítés mellett más, rákényszerített munkával is foglalkozott. Így az ötvenes években kénytelen-kelletlen részt vett a szubtrópusi növények meghonosítását célzó kísérletekben.
„Mindannyian tudtuk, hogy ez egy eleve halálra ítélt próbálkozás, hiszen igen költséges egy ilyen termesztés, de nem volt mit tenni” – idézte fel. Aztán jót nevetett, amikor eszébe jutott, hogy a meglehetősen értelmetlen program még ma is létezik (az interjú 2009-ben készült – a szerk.), hiszen tudomása szerint hivatalosan azóta sem szüntette meg az illetékes minisztérium. Az akkori őrült programnak szerencsére előnye is volt, méghozzá nem is kevés, hiszen jelentős fejlesztések történtek a telepen.
