„Az idő megőlte a nagy fát, de emlékét őrzi és élteti a lakósság.” Hirdeti egy emléktábla Balatonakarattyán, ahol évtizedekkel ezelőtt még állt a Balaton legöregebb szilfája. És a legendák szerint Rákóczi fejedelem is ide kötötte ki a lovát és országgyűlést is tartottak alatta.
Hogy így történt-e mindez, ma már senki sem tudja, de nem is ez a lényeg. Hanem az a tisztelet és megbecsülés, ami több száz éven át éltette és erősítette a fát. És az a szeretet, ami még ma is övezi az emlékét (és maradványait.)
A Rákóczi-fa anno közfeladatokat is ellátott, hiszen évszázadokon keresztül határfa volt, Zala és Somogy vármegyék határát jelölte a tavon halászóknak. (A tihanyi apátsági templom két tornya és a Rákóczi-fa között húzott képzeletbeli vonal segítségével lehetett a vízről is meghatározni a két szomszédos megye határát.)
Emellett két legenda is kering az akarattyai szilfáról. Az egyik szerint az 1532-es Kenesei országgyűlésre éppen e fa alatt került volna sor a lovak nyergében ülve. Míg a másik, aminek a nevét köszönheti, Rákóczi fejedelemhez kötődik. A néphit szerint a fejedelem megpihent fa alatt, hozzákötve lovát. Ez azonban csak legenda, mert Rákóczi Ferenc nem is járt ezen a környéken, valószínű, hogy a kuruc katonák dunántúli harcai okán hitték el az itt élők saját történetüket, mivel akkoriban többször is megfordultak kurucok a településen.
A Rákóczi-fa egyébként hazai viszonylatban meghökkentő méreteket ért el. A Rákóczi Parkban még ma is megcsodálható az óriási tönkje, ami egy 742 centiméteres kerületű és 236 centiméteres átmérőjű hatalmas fatetem. Valamikor 22 méter magas volt, korát 400-450 évre tartották, ám ez utóbbi adat minden bizonnyal túlzás. A nagy szilfa a feljegyzések szerint utoljára 1967-ben zöldellt ki.
Ma már játszóteret találunk körülötte, de sportolhatunk vagy akár csak pihenhetünk is a több száz éves legendák és történetek árnyékában.
