Ha néhány éve álmosnak tűnt az Utazás kiállítás, az idei talán még fáradtabbnak látszott. Nyomozni kellett a frissességet, a kreativitást, a kiállítók mintha gyorsan le akarták volna tudni az egészet. A megszokott (település)arcok mellett sok újat nem lehetett felfedezni, csupán Afrika (és az expójuk) próbált némi színt és hang(ulat)ot csempészni a turisztikai mustrába. Az onlinebalaton ezúttal is ott volt a kiállításon, ahol (szúrós és) vigyázó szemét főleg a Balaton régióra vetette.
Az Utazás kiállításnak minden évben van egy olyan lelkek mélyén vágyott hangulata, hogy „namajdmost”, „namajdidén” megmutatják a magyar települések (desztinációk), hogy „aki nincs ott, az nincs is”, aki meg ott van, az a bölcsek kövének, azaz a legújabb trendeknek és új térségi marketing innovációknak a hordozója, de mindképp a tudója. Aztán pár óra bolyongás, prospektusgyűjtés és szóba elegyedés után titkon abban kezdünk reménykedni, hogy majd jövőre biztos más lesz, mert a lelke mélyén mindenki már a jövő évire készült.
Az idei 38. utazós tárlat kisebbnek látszott a korábbi eseményekhez képest, vagy legalábbis figyelemfelkeltő ingerből kevesebb érte az embert. Mindenesetre a rendezői számok alapján idén csaknem 40 ezren látogattak ki a Hungexpora, a legtöbben szombaton voltak kíváncsiak a rendezvényre, akkor 12 ezren váltottak jegyet.
A 2013-as Utazás Kiállításról itt írtuk meg, hogy miért Kovács Erzsikével akarják eladni a Balatont. A 2012-es hazai turisztikai seregszemlét pedig itt jártuk körbe Obamával és a Fradi volt kapusával.
A szervezők szerint bevált a Hungexpo új koncepciója, hogy közvetlenül a régiókkal összefogva alakítsanak ki turisztikai kínálatot. Rengetegen keresték fel a hét magyarországi régió hetven kiállítóját. Manapság már a világban mindenütt, de főként a fejlettebb turisztikai kultúrájú nemzeteknél régió alapon adnak el friss hegyi levegőt, szaunában izzadást vagy éppen azt, ami bárhol másol is megvan. Úgy tűnik, itthon is inkább ez a szemlélet kezd eluralkodni, egységben nagyobb az erő, több a lehetőség, a másik kastélyából profitál a harmadik fürdője, és így tovább.
Mindenesetre főleg e régiós megvilágosodás alapján is, pont az általunk leginkább vizslatott régió mutatott kevésbé karakteres arcot. Nem tudni, hogy a marketingbüdzsé, az ötlet vagy a hely hiánya okozta, de elég jellegtelenre és észrevétlenre sikerült az idei balatoni stand, amit a folyton rejtőzködő felirat is csak erősített (vagy gyengített). (A Balaton-parti és környéki településekkel kisebb cikkekben foglalkozunk majd.)
Ezért a kiállítás legnagyobb attrakcióját az a hatalmas Magyarország térkép jelentette, amit egymillió LEGO® kockából építettek a gyerekek (a játékos és alkotó kedvű felnőtteket kérték tisztelettel, ne itt kreatívkodjanak). A 180 m2-es „alkotásra” felkerült az ország tíz jelentős látványossága: a Tihanyi Bencés Apátság, a Szent István Bazilika, a hortobágyi Kilenclyukú híd, a Debreceni Református Nagytemplom, a Pannonhalmi Apátság, a karcagi szélmalom, a pécsi Dzsámi, a fehérvári Országalma, a gyulai vár, valamint Tokaj jelképei a boros hordók és egy palack aszú, mind természetesen színes műanyagkockákból. Egyébként hazánkban még nem épült ekkora LEGO-térkép.
Az idei Utazás kiállítás két díszvendége Székesfehérvár és Románia volt, az Utazással egy időben és egy kiállítóhelyen rendezték meg az Afrika Expot, míg egy önálló kiállítási területen a Port.hu Bringaexpot.
Az irányt a régiós rendezkedéssel már elkapták a hazai kiállítók, ez maradhat,na a jövőre nézve, és ha a korábbi évek frissességét és ötletességét is vissza merik csempészni a települések, TDM-ek, biztos jó lesz majd a 39. Utazás kiállítás.
